Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szombathely, Szent Márton-templom (Kiss Gábor, Tóth Endre, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Zsámbéky Monika)

A szentélynek továbbra is három ablaka volt, egy a keleti, kettő a déli falon. Ez utóbbiak közül a nyugatit (771. kép) kissé ferdére építették, hogy beférjen a rendelkezésre álló térbe. A szentélyben található korábbi freskókat ekkor meszelhették le, a belső tér tehát túlnyomórészt fehér volt, de a keleti falra ornamentális díszítést festettek. A szentély északi falán, a padlónál mintegy 40 cm-rel mélyebben, egy csúcsíves ajtót vágtak (92.9-12. kat. sz., Szerk. Kat.: 92/2.; 778-780. kép). Ez az ajtó a szentély északi oldalán, a temető területén ekkor újonnan felépült sekrestyébe vezetett, amelynek szintje a terepviszonyok miatt alacsonyabb volt a szentély padlószintjénél. A sekrestye pontos méreteit nem ismerjük, de valószínű, hogy kelet-nyugati irányban kb. 6 m hosszú lehetett. Megmaradt, római téglával vegyes csatári kőből épített nyugati fala 90 cm széles. A jelenlegi toronyaljban megtalált épülettagozatok alapján a sekrestyének kőkeretes, vasrácsos ablaka(i) volt(ak), fala belül fehérre volt meszelve. A templomnak ezt a gótikus stílusú, kb. a 14. század végén bekövetkezett átépítését, bővítését minden bizonnyal plébánia rangra való emelése indokolta. 1421-ben ugyanis már plébánosát említik.

8 A templom később, még a 15. század folyamán a város egyetlen plébániájává vált.

9 Valamikor a 16. század elején, a szentély és a hajó északi fala mellé, a temető területére egy kápolnát építettek, amelynek keleti falát a sekrestye nyugati fala képezte. Északi falát talán támpillérek erősítették. A kápolna belseje fehérre volt meszelve. A későbbiekben keleti fala mellé oltárt emeltek, amelynek oltárlapja a mai Szent Márton-oltárban szemlélhető. (92.38. kat. sz.; 786. kép) Még később a kápolna belső terét falakkal osztották fel. A kápolnában annak egész fennállásának idején temetkeztek. 6. A RÉGI TEMPLOM JAVÍTÁSA, ÉPÍTÉSE (1606-1638) A rendelkezésre álló írott források alapján a templomon 1606 és 1634 között megszakításokkal ugyan, de javítások és átépítések történtek. Ezekre a munkálatokra a város 1626 és 1628 között többször is gyűjtött. Az adakozásokat rögzítő szombathelyi városi jegyzőkönyvek bejegyzéseiből kiderül, hogy 1627-1628-ban főként a tetőt és a tornyot javították, de sor került meszelésre, új üvegablak készítésére is. Ekkor esik szó a régi, törött harangról és az új harang megszenteléséről és megvasalásáról is.

10 A szóban forgó torony azonban nem azonos a maival, valószínűleg a templom nyugati homlokzatán állt. A szentély déli oldalán ekkor falazták be a két gótikus ablakot, és a fal közepén egy nagyméretű, félköríves ablakot nyitottak. A délnyugati sarokban egy ajtót vágtak, amely a temetőbe vezetett. A keleti falon lévő ablakot szintén átalakították. A szentélyben megtalált, homokra és vékony habarcsra alapozott halszálkamintás téglapadlót az 1600-as évek elején készíthették, annak a korábbi padlónak a pótlására, amelyről 1592-ben azt írták, hogy javításra szorul.

11 Ezt a keltezést erősítik meg a téglapadló alatt fekvő egyik, spanyolos viseletet rejtő női sírból előkerült és a 16-17. század fordulójára tehető, reneszánsz stílusú ezüst pártaövveretek is. A padló megújítása része volt azonban egy nagyobb átépítésnek, amelyre a szentély oltárlépcsőjében előkerült, gótikus tagozatok is utalnak. Ezek minden valószínűség szerint az egykori hajóból származnak. Ez időből való a szentély alatt ma is meglévő kripta egy része is.