Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Vasszilvágy, római katolikus templom (P. Hajmási Erika)

P. Hajmási Erika VASSZILVÁGY, RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM Azonossági szám: 34. A település első okleveles említése 1217-ből ismert. Templomát (Rákóczi út. 5.) a 14. és a 15. században is említik, védőszentje már akkor is Szent Miklós volt. Az 1674. és 1698. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek szerint a templom „ősrégi", de kicsi, viszont boltozott volt.

1 A statikai és nedvesedési problémák miatt leromlott állapotú templom helyreállítása 1999-ben kezdődött a vakolatok leverésével. 2001 nyarára elkészült az épület nyugati részének, a hajónak és a toronynak a külső helyreállítása. A vakolatleverés során a korábban teljes egészében barokk korinak tartott templom

2 szentélye középkori eredetűnek bizonyult. 2001 novemberében és decemberében került sor a középkori maradványok részletesebb vizsgálatára és a miattuk szükségessé vált régészeti feltárásra.

3 (910-914. kép) A kutatások alapján a mai szentély eredetileg nyugati karzatos, íves apszissal záródó, középkori templom hajójának bizonyult. Befalazva megtaláltuk déli falának három rézsűs kávájú, félköríves záródású ablakát, valamint déli kapuját. A régészeti ásatás során feltártuk a középkori hajónak a mainál mélyebb szinten fekvő, jó állapotú téglapadlóját, a hajó nyugati részén pedig a karzattartó pillérek alapjait. Az északi és déli fal belső felületén a valamikori mennyezet vonala alatt körbefutó, színes indás díszű, középkori falfestés részleteire bukkantunk. A szentély mai keleti zárófalának külső oldalán, a 20. századi külső járószint alatt előkerültek az apszis kőfalának alsó rétegei a kő oltáralapozást közrefogó, középkori téglapadlóval együtt. A téglapadló hiányaiban lemélyítve a középkori templom rendszeréhez nem illeszkedő, korábbi kő- és téglafalazatok átfogóbb feltárás híján értelmezhetetlen és keltezhetetlen maradványai látszottak. Az oltáralapban Nagy Lajos király szerecsenfejes dénárja került elő. A templom körül elterülő temető kis felületét volt csak mód feltárni, 11. századtól kezdődő használatára utal egy szórványként előkerült S-végű hajkarika. A középkori hajó keleti falának az apszistól délre eső szakaszán a 15. században kisméretű, négyzetes ablakot nyitottak, ugyanekkor a hajóhoz észak felől sekrestyét toldottak. Az első barokk átalakítás során lebontották a hajó nyugati falát, és az épületet nyugat felé szélesebb és nagyobb méretű új hajóval bővítették, amelynek nyugati oldalához torony csatlakozik. A torony alatt nyílik a mai bejárat. Az új hajó alatt boltozott kripta készült. Vakolatlan keleti falának téglafalazatában másodlagosan beépített hasábkövek és kváderek találhatók. 2002. február 4-én Faragó János és P. Hajmási Erika két faragvány! kibontott a falazatból. Az egyik márványból faragott, római sírkőtöredék, homlokoldalán pillért és állatalakot ábrázoló dombormű részletével, hátoldalán másodlagos, 3. századi betűtípusa felirattal. A másik egyszerű, elszedett kőhasáb,