Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Vasszilvágy, római katolikus templom (P. Hajmási Erika)

amely azonban pontosan illeszkedik a déli kapu keretének megtisztított keleti (jobb oldali) fészkébe (34.8. kat. sz.). Ettől kezdve a régi hajót szentélyként használták. Falait megmagasították, terét beboltozták. Középkori ablakait befalazták, helyettük ugyancsak a déli oldalon egy új, nagyobb ablakot nyitottak. A keletről első középkori ablak keleti belső kávájának habarcsába a befalazás előtt 1732/34-es évszámot karcoltak (a 2-es számjegyet alsó szárának függőlegesen áthúzásával alakították át 4-essé), ez keltezi az építkezést. A középkori apszist sekrestyeként használták, amit a barokk oltár két oldalán nyíló ajtón át lehetett megközelíteni. 1769-ben újabb építkezés történt.

4 Lebontották a középkori eredetű, északi sekrestyét, helyétől valamivel nyugatabbra, de még mindig a középkori északi falhoz illesztve boltozott oratóriumot emeltek. Az építkezés során néhány régebbi kváderkövet is beépítettek a falába, nyugati falának belső falsíkjában egy negyedhenger metszetű faragvány illesztősíkja látszik (34.1. kat. sz.). A déli oldalon új, csehsüvegboltozatos sekrestye épült, ennek munkálataihoz kapcsolódóan befalazták a korábbi barokk szentélyablakot, és mellette újabbat nyitottak. Ugyanekkor megszüntették a középkori déli kaput, és tőle nyugatra új sekrestyeajtót vágtak a középkori hajófalba. A jelenlegi kutatás során a kapu befalazásából előkerült kőtöredékeket először legalább részben a kapukeret töredékeinek tartottuk - az utóbbi években Vas megye falusi templomaiban helyreállított kapuzatoknak töredékei ugyanis túlnyomórészt a nyílások befalazásából kerültek elő (Egyházashollós: Szerk. Kat.: 57/1. [228-229. kép]; Meszlen: Szerk. Kat.: 63/1. [537-539. kép]; Táplánszentkereszt: Szerk. Kat.: 85/1. [865-868. kép]; Vasalja-Pinkaszentkirály: Szerk. Kat.: 44/l.[885, 888-889. kép]). A valamilyen faragott felületet mutató nagyszámú (106) kisebb-nagyobb darab

5 közül a nagyobb méretűek L alakú hasábok, illetve ilyenek egy további merőleges lemezzel bővített, belső sarkot formáló változatai (34.2-5. kat. sz.; 915-918. kép): díszítetlen, durva felületmegmunkálású, római szarkofág(ok)nak a középkorban szabályosan feldarabolt részei. Az egyik darabon az L-et alkotó egyik szárat ívesre faragták (34.6. kat. sz.; 919. kép), egy másik darab pedig ívmező egyik elemének látszik (34.7. kat. sz.; 920. kép). A befalazás kibontásával a kapu külső oldalán szabaddá vált felületeken (a béllet nyugati oldalán és az átboltozásban) megtisztítottuk a hiányzó keretkövek fészkeit. (913. kép) A keleti részhez kapcsolódik a barokk sekrestye keleti fala, így ott a befalazás szélének kibontására és a fészkek teljes megtisztítására nem volt mód még további kőtöredékek is látszanak a falazatban. A faragványok restaurátori vizsgálata során azonban a töredékek nem álltak össze bélletes kapuzattá, viszont előkerült a már említett, keleti szárkő (34.8. kat. sz.), amely az eredeti keret keleti kőfészkének alsó háromnegyedét pontosan kitölti. A szarkofágdarabok eredeti középkori felhasználási helye egyelőre nem ismert, talán a kapu környezetének falburkolatát alkották. A befalazásban a római eredetű kőtöredékek mellett római téglatöredékek padlófűtés (hypocaustum) téglái, padlótéglák, falazótéglák (later), tetőcserepek (tegula, imbrex) - is voltak.

6 A sekrestye, illetve a szentély mai járószintje alatt előkerült a bejárat élére állított téglákból kialakított, lejárt felületű küszöbe, amely egy lelépővel kapcsolódott a jó állapotban megtalált, középkori téglapadlóhoz. (914. kép) A kapu alapozása nem ugrott a külső falsík elé, tehát itt nem volt a számos Vas megyei templom középkori bejáratát kiemelő, előreugró, falazott kapukeretelés.