Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Meszlen, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós, Faragó János)

áll rendelkezésre. Egy 1255. évi határjárás alkalmával királyi birtokként („Terra ville Mezlen"),

4 1284-ben azonban már a győri püspökség tulajdonaként („Villa episcopatus Jauriensis")

5 tartották nyilván. A történettudomány a mai napig nem zárta le azt a vitás kérdést, hogy az itt élő nemesek a középkor folyamán a győri püspök egyházi alattvalói - prédiálistái - voltak-e, vagy megillették őket a szabad nemesekre vonatkozó általános kiváltságjogok.

6 Nem tudjuk, hogy a Meszlényi család elsőként említett tagjai, akik 1493-ban a helybéli plébánossal együtt hatósági személyként is felléptek egy egyházi tartozás behajtásánál,

7 a győri püspök kegyurasága alá tartoztak-e. Mindenesetre egy 1550. évi királyi összeírásban a települést „oppidum"-nak nevezik, s hozzáteszik, hogy nemes lakói régóta valódi nemesei az országnak, mindig Vas megye nemesei között adóztak, fizették a hadisegélyt, a királyi adót, továbbá bárkivel szemben eljárhattak a megyei törvényszéken vagy a királyi kúrián.

8 Meszlen sajátos helyzetére azonban feltétlenül jellemző az a tény, hogy területén 1549-ben 47 ún. egytelkes családot tartottak nyilván, központjában pedig ugyanekkor tíz nemesi kúria állt,

9 önálló hegyközségi szervezete pedig már 1576-ban létezett.

10 Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát a források 1430-ban említik először.

11 AZ ELSŐ KÖZÉPKORI TEMPLOM A ma álló épület - elsősorban homlokzatai vonatkozásában - joggal tekinthető középkorinak, hiszen hajója és tornya ebből a korszakból származik. Először azonban csupán a hajó és az egykor hozzá tartozó, ma már nem létező szentély készült el. (518. kép) Ez a templom egységesen téglából épült (téglaméretek: 29,5x16x5,5; 29x15,5x5 cm). Falazatában több helyen is megfigyelhetők másodlagos felhasználású, igen nagy méretű (42x?x7 cm), sötétvörösre égetett, római kori téglák. Egészen apró kavicsokkal kevert, erősen meszes, kemény, sárgás színű habarcsára jellemző, hogy szabályosan elkenték a fugák között úgy, hogy erre az egyenletes felületre - mint ez szerencsére néhány kisebb ponton még megfigyelhető volt - már közvetlenül meszelhettek. A déli hajófal homlokzati architektúrája részben érintetlenül megmaradt, nyílásrendszerét azonban a későbbiekben teljesen átalakították. (512-513. kép) A kutatás során kibontottuk az eredeti állapotában megőrződött, félköríves lezárású, rézsűs kávájú, nyugati résablakot, amely egykor a karzatot világította meg. A másik két - ezzel legalábbis azonos magasságban elhelyezkedő, s feltételezhetően hasonló megjelenésű ablak közül a keletit részben sikerült feltárni, a középső meglétét pedig joggal feltételezhettük. A körbefutó, hengertaggal profilait tégla lábazatnak megfelelően talán valamiféle díszesebb párkányra utalnak azok a meszelt felületű, legömbölyített élű téglatöredékek, amelyek ezen az oldalon, a mai ívsor fölötti újkori magasításból kerültek elő. Elképzelhető, hogy ugyanebbe az összefüggésbe tartozott még két, a déli kapuépítményből kibontott idomtégla (63.23-24. kat. sz.; 556. kép). Egyikük lépcsősen visszaugratott, homorulattal tagolt felületén szintén fehér meszelésréteg figyelhető meg (63.24. kat. sz.). A középkori párkány pontos vonala és formája azonban ma már sajnos ismeretlen, hiszen a jelenlegi párkány kialakításakor teljesen visszabontották. Itt jegyezzük meg, hogy a falazatok alapos vizsgálata azt is igazolta, hogy ezzel az építke-