Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Meszlen, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós, Faragó János)

zéssel egy időben, majd még később, a templom 1910., illetve 1950. évi renoválásakor

12 is a vakárkádsor kettős íveit szintén jelentős mértékben javították. A hajó északi homlokzatáról jóval kevesebbet lehet mondani. A kutatás során bebizonyosodott, hogy a nyugatról számított második konzoltól kelet felé kb. 7 méter hosszúságban a teljes falazatot elbontották, és régi téglákból - a korábbi mintájára - újjáépítették az 1950-es évek elején.

13 Arra, hogy ez valóban így történt, Sztehlo Ottó egy ceruzarajzos tervvázlata a bizonyíték, amely még 1910-ben készült.

14 A déli homlokzat kialakításától eltérően tehát itt egyrészt máshol helyezkedett el a homlokzatot tagoló lizéna, másrészt a függőleges osztás csupán minden negyedik ívet követően jelentkezett. Mindenesetre az eredeti szakasz vizsgálatakor azt láttuk, hogy az ívsor a falszövettel egyidős, szabályosan falazott. A csúcsívek 26-27 cm-es, egyetlen tégla hosszúságú vállai fele akkora szélességű, negyedköríves kis konzolokra támaszkodnak. (510. kép) Ez a megoldás a déli oldalon nem volt megfigyelhető, annak ellenére, hogy egyébként a falazásmód és a már említett jellegzetes habarcseldolgozás a két homlokzat esetében azonosnak bizonyult. A nyugati homlokzat kutatására a külső felületek közül az 1976-ban szerencsére csupán ide felhordott, rendkívül kemény, cementes vakolat miatt nem került sor. A 90es évek elején még azt reméltük, hogy a kivitelezési munkák közben erre lehetőségünk nyílik majd, végül azonban a rossz minőségű vakolat sajnos maradt, és ma már bántóan elüt az egyébként szépen kialakított többi homlokzattól. Az épület teljes hosszában ásott, belső kutatóárokban előkerült a legkorábbi templomhoz tartozó íves szentélyfal kiszedett falalapozásának helye, amelyet utólag törmelékkel töltöttek vissza. A déli oldalon feltártuk a diadalív alapozását, északon pedig az ívesen induló falazat belső vonalát, mivel azonban az apszis köveit teljesen kiszedték, az egykori szentély pontos formáját nem tudjuk meghatározni. Elképzelhető, hogy ehhez az épületrészhez köthető viszont az előkerült ablaktöredékek (63. 20-22. kat. sz.; 557. kép) némelyike. Közülük a legjelentősebbek egy eredetileg egyetlen kőtömbből kifaragott, félköríves záródású, keskeny ablaknak a kőtöredékei (63. 20/a,b,c. kat. sz.), amelyeket másodlagos elhelyezésből, a barokk szentély déli oldalán, tulajdonképpen nem igazi bejáratként, csupán az akkori építkezés alatt funkcionáló és a munka végeztével megszüntetett nyílás befalazásából bontottunk ki (a déli kapu két ívbéllettöredékével [63.11. és 63.14. kat. sz.] együtt). (530. kép) A korai épület belső kialakításából a kutatás nyomán a következő részletek váltak ismertté. (523-524. kép) Az oldalfalak felső szakaszán lévő nagyméretű vakfülkék egészen újak, a barokk boltozatok 1950. évi bontása után, a vasbeton födémmel együtt készültek. A középkorban éppen fordított volt a helyzet. A Nyugat-Dunántúlon eléggé elterjedt megoldásnak megfelelően a fülkék alul helyezkedtek el. A déli oldalon két ilyen, 20 cm mélységű, félköríves lezárású fülke került elő. Tudjuk, hogy az északi falon is volt fülke, egy mindenképpen, hiszen ezt az 1950-es évek falcseréje előtt készült egyik felmérési rajz ábrázolja.

15 Nem kizárt azonban, hogy nyugaton is lehettek hasonlók, hiszen itt az első periódusú középkori falszövetet két későbbi időpontban is, a torony építésekor valamint a karzat 17. századi átalakításakor jelentős mértékben megbolygatták. Mindenesetre az bizonyos, hogy a templomnak nyugati bejárata sohasem volt, és ebben az időszakban még sem a torony, sem a karzat nem létezett. A középkori hajó jellegzetessége, hogy a felső szinteken ún. belső tükröket hoztak létre úgy, hogy az említett fülkék fölött mintegy 30 cm-rel a falsíkot egy vízszintes vo-