Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szombathely, Szent Márton-templom (Kiss Gábor, Tóth Endre, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Zsámbéky Monika)

főoltáron látható kettős címer. Az egyik az 1751-ben elhunyt gróf Erdődy (I.) László titkos tanácsosé, a másik feleségéé, gróf Illésházy Anna-Máriáé. A főoltár felállításával kapcsolatosan változtathatták meg a templom titulusát Szentháromságra, és eképpen szorult ki Szent Márton alakja a szentélyből a kápolnába. Nyilván ekkor építették fel jelen formájában, az épülethez képest másodlagosan, és boltozták be a Szent Márton-kápolnát, valamint került bejárata fölé a ma is olvasható felirat, „HIC NATUS EST SANCTUS MARTINUS". Ezt írta le az 1736-1737-ben Szombathelyen járt Jeremiah Milles angol utazó is.

19 1736-ban állították fel jelenlegi formájában a Szűz Mária-oltárt is,

20 amelynek oltárlapját báró Hedlyfalvi Hedly Mátyás másodlagosan felhasznált vörös márvány sírköve alkotja (92.39. kat. sz.; 787. kép). 11. A TEMPLOM MEGNAGYOBBÍTÁSA (1930-1931) 1930-ban, a templom újbóli plébánia rangra való emelésével, szükségessé vált a templom bővítése. Ezt Wälder Alajos építész tervei alapján 1930-193l-ben úgy oldották meg, hogy a nyugati homlokzatot lebontva és egy második kereszthajót beiktatva, a homlokzatot kb. 10,5 m-rel nyugatabbra újra felépítették. A homlokzaton csupán anynyit változtattak, hogy két oldalon egy-egy mellékbejáratot nyitottak. 1930-ban a Szent Márton-kápolna renoválásával kapcsolatban helyezték át az alapítónő sírkövét (788. kép) a kereszthajóban levő eredeti helyéről a Szent Márton-kápolna északi falába.

21 12. A KŐFARAGVÁNYOK ELŐKERÜLÉSE 1988 novemberében hitelesítő ásatást végeztünk a szombathelyi Kisfaludy Sándor utca 72. számú ház udvarán. Célunk annak all. századi temetőnek a hitelesítése volt, amelyre 1965-ben bukkantak rá. Az ekkor feltárható 3 síron kívül két újkori gödörre és egy hasonkorú gazdasági épület falának 7 cölöplyukára akadtunk rá. Ezekben a még ma is bennlevő facölöpök kövekkel és tégladarabokkal voltak megtámasztva. Az egyik ilyen cölöplyukból azonban egy kettétört gótikus faragvány is előkerült. (92.8. kat. sz.; 777. kép) Ez a darab minden valószínűség szerint az innen alig 120 méterre, délre fekvő, középkori eredetű és azóta többször átépített Szent Márton-templomból származik. Ennek a valószínű feltevésnek a nyomán 1989 áprilisában tüzetesen átvizsgáltuk a templomot. Több, a templom régiségére utaló nyomot sikerült megfigyelnünk. A toronyaljba befalazva pedig további gótikus faragványokat találtunk, amelyek kibontására aztán 1989 decemberében, illetve 1990 márciusában került sor (92.9., 92.13-17. kat. sz.; 780-783. kép). A szentély ezt követő falkutatása és ásatása újabb töredékeket tárt fel (92.3-5., 92.7., 92.12., 92.18., 92.24., 92.36. kat. sz.; 772, 776. kép). A templombelső 1992. évi helyreállítása során is kerültek elő töredékek (92.19-21. kat. sz.; 784. kép). A toronyaljba befalazott faragványokat korábban már Paulovics István is észrevette: „Benn a toronyban legalul, ahol a vakolat leverődött, a téglafalazatban spolia: faragott kövek, terméskövek, vékonyabb téglák is mutatkoznak...".

22