Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szentgotthárd, középkori ciszterci monostor (Valter Ilona, Lővei Pál, Faragó János)

az Országos Műemléki Felügyelőség Restaurátor Osztályának Soproni Kőszobrász Műhelye készítette, tizenhét kőfaragvány, oszloplábazat, oszloptörzs, oszlopfő, béllet kőrétege beépítésével (Szerk. Kat.: 79/1.; 690-703. kép). Az ugyanennek a kapunak a későbbi befalazásából kibontott töredékek (79.89-90., 79.91-94. kat. sz.) alapján egyértelműen kiszerkeszthető volt egy karéjos körablak (Szerk. Kat.: 79/2.; 718. kép). A szerkesztést és a restaurálási tervet Rákos Péter készítette, a kivitelezés ugyancsak a soproni műhelyben készült. E körablak tartozhatott az északi keresztház falához is, de leginkább a nyugati homlokzat része lehetett. Ezért helyeztük el az előcsarnokban, a nyugati falon az északnyugati sarok közelében. Külön említést érdemel egy gazdag tagolású ívtöredék (79.103. kat. sz.; 720. kép). A kőszerkezet kb. 108 cm-es szélességi méretére csak következtetni lehet. Ez a faragvány feltehetően a középkori diadalívhez tartozhatott. Előkerült két rézsűs, enyhén csúcsíves ablakhoz tartozó zárókő (79.99-100. kat. sz.), közülük az egyik feltehetően a félköríves szentély ablaka volt. Karakteresen jelentkeznek a 13. század elejére keltezhető boltozati elemek, a ciszterci építészetben igen gyakori körtetagos bordák, melyeknek itt egyedi változata fordul elő: az élkörtetagot kis szimatagok kísérik (14 tétel: 79.123-136. kat. sz.; 726-729. kép). E borda - Szekér György szerint - tartozhatott a főhajó, esetleg a kerengő boltozatához is, de biztosan használták a káptalanteremben, mert annak omladékából, hiteles helyről is előkerült. Fennmaradt két eleme az elkörtetagos borda egy másik változatának is, amelyen egyszerű pálcatag kíséri a körtetagot (79.137-138. kat. sz.; 726. kép). E bordákhoz hasonlót a pilisszentkereszti és a pásztói ciszterci monostor ásatásán is találtak; Pilisszentkereszten a szentély boltozatához tartozott.

35 Szentgotthárdon is előfordulhatott a négyezet vagy a mellékhajó boltozatában. Egyszer hornyolt bordából négy darab ismert (79.152-155. kat. sz.; 731. kép). Egy részük a valamikori káptalanterem területén került elő, így tartozhatott annak boltozatához, de elképzelhető a típus a főhajó boltozatában is. A magyarországi ciszterci építészetben a forma a kerci (Círta, Románia) apátsági templomban fordul elő.

36 A legáltalánosabb, leggyakrabban előforduló bordatípust, a nagyméretű élszedéssel alakított bordát Szentgotthárdon tizenegy kisebb-nagyobb töredék képviseli (79.139-149. kat. sz.; 730. kép). Ez általánosan használatos volt a ciszterci építészetben a 13. század első harmadára tehető építkezéseken, így előfordul Pilisszentkereszten,

37 a pásztói monostorban,

38 a kerci monostor maradványai között.

39 Szentgotthárdon - Szekér György szerint - tartozhatott a főhajó boltozatához, de esetleg a kerengőhöz is. Az armarium fölött megmaradt a boltozat falíve és az armarium déli oldalán a vállkő helye. Ennek alapján szerkesztette ki Szekér György a kerengő boltozatát, és a boltozat érzékeltetésére helyezték el - vaslemezre függesztve - az élszedéses bordákat. A 13. század első harmadába keltezhető' boltozatokban a két hengertagos hevederek három változata fordult elő a leletanyag alapján: a széles orrtagos (hat darab: 79.106-111. kat. sz.; 721, 723. kép), a homorúan háromszögű, éles orrtagos (öt darab: 79.118-122. kat. sz.; 721, 725. kép) és a keskeny, tompa orrtagos (hat darab: 79.112-117. kat. sz.; 721, 724. kép). Szekér György feltételezése szerint a nagyméretű, széles orrtagos heveder a főhajó boltozatához tartozott, a homorúan háromszögű, éles orrtagos talán a mellékhajók boltozatát erősítette. A keskeny, tompa orrtagos heveder együtt került elő a kis szimataggal kísért élkörtetaggal díszített, valamint az egyszer hor-