Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Magyarszecsőd, római katolikus templom (C. Harrach Erzsébet, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós)
A magyarszecsó'di kapu felépítése jellegzetesen román kialakítású (70.1-4. kat. sz., Szerk. Kat.: 70/1.; 500-506. kép). Mint Jaknál (27. kép), Csempeszkopácsnál (169. kép), a bejáratot itt is nyeregtetős falkiugrásba helyezték el. Ez a formaképzés a délfrancia román formaalkotásból eredhet, 16 bár Itália területén is gyakran láthatunk hasonló alakítású kapuépítményeket. A kapuépítmény előcsarnokot kíván helyettesíteni, lényegében álperspektivikus megfogalmazással, amit a béllet lépcsős formálásával értek el. Véleményem szerint Magyarszecsődön a kapuépítmény zömök arányaival a teljes déli homlokzathoz viszonyítva önálló építészeti „tömeget" alkot, bár mélysége alig haladja meg a fal vastagságát. A kapu részletképzésében is félköríves román, csupán a vakárkád bélletének félgömbökkel díszített tagozata enyhén csúcsíves. A kapu háromlépcsős bélletű, két-két oszloppal. A kutatás három oszlopfőjét eredeti helyén tárta fel, míg a negyedik sajnos nem került elő, másodlagos helyről sem. Az alaprajzi rendszer típusán túl a fejezetek vizsgálata is támpontul szolgál a pontosabb kormeghatározáshoz. A legértékesebb és legdíszesebb részlet az önmagába harapó szörnyállatot ábrázoló fejezet a kapuzat nyugati oldalán. (502-503. kép) Az állat többsíkú megfogalmazása, bőrének vagy tollazatának gazdag tagozása, karmainak, fejének megmintázása feltűnő. A felsorolt jellemvonások a térképen egy meghatározott körön belül, anyagban és méretben azonos formálásban találhatók meg a középkori NyugatMagyarország területén. Jakon több formában is előfordul: fríz motívumaként, timpanon díszeként síkba fektetve és oszlopfejezetként, mint a vizsgált kapun. Csempeszkopácson 17 szintén oszlopfőként láthatjuk viszont (171. kép), csak az ellentétes oldalon a belső oszlop fejezeteként. Domonkosfán (Domanjsevci, Szlovénia) 18 a kapu nyugati oldalán a belső fejezet (37. kép) teljesen azonos a szecsődivel. Ugyanezt állíthatjuk arról ajaki eredetűnek tartott fejezetről 19 (39. kép), amely ma a Magyar Nemzeti Galériában látható. A következő fejezet a kapu nyugati oldalán finoman megmunkált növénydíszes oszlopfő (502-503. kép), míg a keleti oldalon egy tömörebb megfogalmazású bimbós fejezet van. Anyaguk azonos a sárkányos fejezetével, de nincsenek sajátos stílusjegyeik, mai nyelven keletkezési koruk „típus fejezeteinek" mondhatnánk őket. A kapubéllet ívmezője hengertagokból és egyszerű homorú élszedésű tagozatokból áll. (504. kép) Fentről a harmadik ilyen tagozat élszedésének homorulatát félgömbmotívumok díszítik. Ez a bélletdíszítés is Jakhoz, illetve annak előképeihez kapcsolja e kapu stílusjegyeit. A kapu ilyen jellegű gömbös díszítését megtaláljuk a közvetlen szomszédságban is. 20 A kutatás kezdetén arra gondoltam, hogy a kapu előcsarnokszerűen kilépett a homlokzat síkjából, legalább egy oszlopmélységgel. A feltevést sem a talált kőanyag, sem a régészeti kutatás nem támasztotta alá. Az építési munkák során azonban azonos megformálású, hurkos díszítésű, faragott kövek kerültek napvilágra (70.1-4. kat. sz.; 505-506. kép). Egy a sekrestyeépület alapozásából, kettő a toronyalj feltöltéséből került elő, a negyedik a templom északnyugati sarkát támasztotta alá, ki tudja hányadik felhasználásban a kiszedésig. A motívumok mérete, faragásmódja azonos volt az összes köveken. Az egyenes darabok hosszmérete szintén közel azonos volt, amennyire a törésfelületekből ez megállapítható. Két egyenes darab a befoglaló méretek és a minta alapján egyértelműen összetartozott. Az íves kőréteg egyik oldala faragott volt, a másik töredezett felületű. A fellelt darabok
