Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Magyarszecsőd, római katolikus templom (C. Harrach Erzsébet, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós)

összetartozása igazoltnak látszott. A kapuépítményhez tartoztak. A leglényegesebb bizonyíték erre az az íves kő volt, amelyet pontosan rá lehetett illeszteni a kapubél let legkülső körívére. A következő bizonyíték a keleti szárkövek mérete. A pontosan meghatározható kőméretek megegyeztek a kapu köveinek befoglaló méretével. Az egyik kő felfekvése a letöredezett felületű lábazati kőre illett. A nyugati oldalon a feltárt kövön az illesztő habarccsal azonos anyagú „kőlenyomat" igazolta, hogy ott még lennie kellett egy további tagozatnak. Ugyanezt igazolta, hogy az utolsó hengertagra boruló levelet is fedte részben egy másik kő, ennek nyomai is egyértelműek voltak. A hurkos kőminta párhuzamai szintén azonos környezet területén találhatók, mint a szörnyállat-fejczet analógiái. A kőanyag is azonos, megmunkálási finomsága szintén. Ajaki nyugati kapu, valamint az apátsági templom egy ablakának egyik tagozata (40. kép) szinte teljesen egyező díszítésű az itt talált hurkos mintával. A kapu timpanonvonalát a templom falazatán látható lenyomat egyértelműen meghatározta. Eredetileg tagozott párkánya lehetett, ennek formáira azonban nyomot nem találtunk. A kapu kőfaragó munkáival kapcsolatosan általánosságban megállapíthatjuk, hogy kövei minden valószínűség szerint egy körzeti kőfaragóműhely termékei, nem helyszíni munkával készültek. Ezt látszik igazolni, hogy a kaput kőfaragó mesteri szempontból elég esetlegesen állították össze. A tömbök, amelyből az egyes darabokat kialakították, modul méretűek, amit a falazat helyenkénti megbontásával ellenőrizni lehetett.

21 Az 1971. évi helyreállítás kapcsán került sor a templom kőfaragó munkáinak restaurálására, kiegészítésére, illetve konzerválására is.

22 A kapu helyreállításánál a három in situ megtalált oszlopfőt konzerváltuk, a hiányzó negyediket egy sematikus formaképzésű rekonstrukcióval pótoltuk. Mind a négy oszloptörzs hiányzott, pontos lenyomatuk alapján azonban egyértelműen rekonstruálhatók voltak. Az oszlopok lábazati része nagyon lekopott állapotban került elő, ezért csak a befoglaló formákat alakítottuk ki a nyomok alapján. A meglévő hurkos kövek egy kivételével visszakerültek eredeti helyükre, a hiányzó részeket kiegészítettük. A fejezetmagasságnak megfelelően az új fejezettel azonos profilú vállpárkányt is készítettünk. A kapu oromzatát eredeti vonalában egyszerű lemeztag zárja le. (503. kép) Az összes új kiegészítés az eredeti követ utánzó műkőből készült, a fejezet, a párkányok, az oszlopok, az új hurkos kövek, az oromlezáró lemez, a lépcső előre gyártóttan, míg a lábazatok helyszíni felhordással. A belsőben a kegyúri karzat kő pillércsonkjai, feltehetően égés miatt, repedezettek voltak. Ezeket megragasztották, továbbá az egyértelmű részek alapján helyreállították a lábazati profilt. A templom déli oldalán feltárt körablak rekonstrukciójára nem került sor, mert a nyomok kevésnek bizonyultak az egyértelmű, biztos formakialakításra. A kő felületét azonban konzerváló anyaggal bevontuk, hogy további romlását megakadályozzuk.

23