Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Pápoc középkori egyházi épületei (Koppány Tibor, Ivicsics Péter)

elő. Faragott kváderkövei átfaragottnak, másodlagosan összerakottnak látszottak. Hiányzott a bal oldali lábazat külső része. A fejezetek töredezettek, részben cementhabarcsból kiegészítettek voltak. (590-591. kép) A letisztítás után az is nyilvánvalóvá lett, hogy a lábazat és a fejezet is részben átfaragott, az egymás melletti darabok nem illeszkednek egymáshoz. A kapu kövei között levő habarcs eltérő volt a négy karéj téglafalainak habarcsától. Mindezek alapján vált világossá, hogy a déli kapu egész bélletes keretezése utólag került mai helyére, vagyis ott másodlagos elhelyezésű. Megerősítette ezt a belső kapukávák letisztítása, amelyből kitűnt, hogy magát a kapu nyílását utólag törték a déli karéj falába. Az áttörés nyomán kialakult, tört felületű kávát lapjára fektetett téglákkal alakították síkra, s ezek a téglák 18. századiak voltak. A köztük levő habarcs és a kapuzat külső vakolása a bélletes kapu kövei között találttal volt azonos, amely így barokk korinak minősült, a teljes külső vakolással együtt. A kávák belső felületeinek kutatása során az is kitűnt, hogy a 18. századi belső vakolás a földszinti téglaburkolat alá nyúlt. A burkolatnak a küszöb mögötti kis szakaszát felbontva mintegy tíz centiméterrel mélyebben került elő a barokk vakoláshoz tartozó, 18. századi, homokba fektetett téglaburkolat. Tovább mélyítve, a jelenlegi padlóvonal alatt 28-30 cm-es mélységben sikerült megtalálni azt a vékony agyagtapasztást, amelynek tetején ott volt a 22x22 cm-es lapokból álló, középkori téglaburkolat lenyomata. A legújabb korban kijavított, részben kiegészített barokk vakolat megbontása után nagy és összefüggő felületekben került elő a meszelés-szerű, egy-két milliméter vastag, középkori vakolás. Az utóbbi kihajló szélű, alsó vonala sok helyen előkerült az agyagtapasztás felett 4-5 cm magasságban, megadva ezzel a középkori burkolólapok vastagságát. Az érintetlen talaj a legújabb kori padlószint alatt 45 cm mélyen jelentkezett. A fentiek alapján a déli kaput ismeretlen építményből áthozott, bélletes kapukeret másodlagos elhelyezésével a 18. században alakították ki mai helyén, az eredeti darabok elég pontatlan és helyenként felcserélt összerakásával. A kutatásnak ezt az eredményét a kapuzat köveit restauráló és a két hiányzó oszlopot pótló Szakái Ernő is megerősítette. 0 hívta fel a figyelmet arra, hogy a fehér márvány küszöb római faragvány lehet, miután a Dunántúlon ez a kőanyag a természetben nem fordul elő. A déli kapu másodlagos voltának további bizonyítéka a nyugati karéjban megtalált, eredeti bejárat. (592-594. kép) Már a kutatás elején megfigyelhető volt a nyugati karéj déli oldalán látható teherhárító ív. A málladozó külső vakolat alól ezen ív alatt került elő az a kétlépcsős keretű, íves záródású nyílás, amelynek küszöbe a középkori padló szintjének felelt meg. Külső befalazása barokk téglából készült, a belső azonban már 20. századiból. Az utóbbi kibontása után a meszelt belső káva jobb oldalán ácsceruzás felirat volt olvasható: „Dénes Sándor 900ban kibon tota". Az elmúlt évszázadok többszöri tatarozása során az eredeti kaput tehát többször is megtalálták, bár már a 18. században, a déli kapuzat elhelyezésével azonos időben befalazták. Az épület koráról az egyszerű, minden különösebb részletet nélkülöző korábbi kapu alig árul el valamit. Jóval többet mondanak a kápolna belső részletei. Az épület mindkét szintje négy széles hevederívvel határolt és bordás keresztboltozattal fedett középtérhez csatlakozó négy apszisból áll. (595. kép) A földszinten a négy hevederív négyszögű félpillérekből, az emeleten féloszlopokból kialakított kötegekre támaszkodik. Az alsó szinten egyszerű, függőleges lemezből és az alatt negyedkörös párnatagból összetett fejezetekről indulnak az átlós bordák, nyújtott félköríves keresztmetszettel. A négy pillérkötegből kettő ma már részben levésett. Lábazata egyiknek sincs, a