Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Pápoc középkori egyházi épületei (Koppány Tibor, Ivicsics Péter)

lapította meg, hogy az 1890 körül eklektikus formákkal átépített, egyemeletes épület kápolnához csatlakozó falai rejtik magukban az egykori ágostonos kolostor maradványait.

3 1975-1976-ban az iskola udvarán Medgyes Magdolna és Hajmási Erika, a szombathelyi múzeum régészei egy egyhajós, gótikus templom alapfalait tárták fel. (586. kép) Ezzel napvilágra került Pápoc negyedik egyházi intézménye is. A feltárásról közölt, eló'zetes jelentés szerint ez volt az ágostonos perjelség Szűz Mária-temploma.

4 A mai plébániatemplom eszerint a prépostság Megváltóról elnevezett templomával azonosítható. Kizárásos alapon ezek után a négykaréjos, mai Szent Mihály titulusú kápolna azzal a Szent Lőrinc-egyházzal azonosítható, amely a 14. század középső évtizedeiben Pápoc plébániatemploma volt, s amelyet Gersei Margit alapító tevékenysége, valamint Kálmán győri püspöknek az azt megerősítő, 1365-ből származó oklevele a prépostság hatáskörébe utalt.

5 A négykaréjos kápolna építészeti alakítását tekintve azonban jóval korábbi, mint a 14. század közepéről ismert legkorábbi, okleveles említése. Részletei alapján román stílusú. Gerevich Tibor a stílus magyarországi emlékeit összefoglaló művében 13. századinak írta.

6 Csányi Károly, Bedy Vince könyvének függelékében, a 12. század végén építettnek, ugyanakkor a prépostsághoz tartozónak tartotta. Már ő felvetette, hogy az emeletes iskola a hozzá tartozó prépostsági épület lehetett. Dercsényi Dezső a temetőkápolnák, a hazai karnerek közé sorolta, „melyek mindig plébániatemplom mellett jelennek meg (Csütörtök, Selmecbánya, Pápóc, Kajár), illetve szerzetesi templom mellett ... mint plébániatemplomok (Ják, Szt. Jakab kápolna)". Részletformái és vörös márvány anyaga alapján az esztergomi kaputípushoz kapcsolta a pápoci kápolna kapuját, amivel ő is a 12. század végében határozta meg a kápolna építésének korát.

7 (587-591. kép) A pápoci kápolnához hasonló kerek templomok, a rotundák első hazai feldolgozója, Gervers-Molnár Vera a pápoci épületet ajaki Szent Jakab-kápolnával összevetve tárgyalta. Véleménye szerint stíluskritikai alapon a 13. század elején épült, megelőzve a jáki kápolnát, amelynek előzményeként fogható fel. A jakival ellentétben - amely az apátság mellett álló plébániatemplom volt - a pápoci, legalábbis építése korában, nem állt nagyobb templom közelében, esetleg a prépost magántemploma lehetett, amint azt Csányi és Lux is feltételezték. A két emlék kétszintes voltára, ezzel kapcsolatos egykori felhasználásukra, valamint arra a tényre, hogy Pápocon a felső szint gazdagabb kialakítású, ő sem tudott választ adni. Gondolatmenetét így fejezte be: „A kérdésben ásatások megkezdéséig és az iskolaépület alapos átkutatásáig nehéz állást foglalni."

8 A kápolna építési idejének sokféle és eltérő meghatározása azzal az ellentmondással magyarázható, amely a bélletes, valóban esztergomi jellegű déli kapuja (72.3-24. kat. sz., Szerk. Kat.: 72/1.; 587-591. kép) és a belsőben levő pillér- és oszlopkötegek formavilága között fedezhető fel. A mészkőből, helyenként andezittufából faragott déli kapu háromlépcsős bélletű és félköríves lezárású. Sima timpanonja vörös márványból készült. A béllet lépcsőiben egykor állt két-két hengeres oszlopból csak a vörös márványból faragott belsők maradtak meg. Az egész béllet sarokleveles attikai lábazatról indul, és fent provinciálisán faragott, akantuszleveles fejezetsorban végződik. Az ajtónyílásban fehér márványból készült küszöbkő van. A kapuzat külső, a déli apszis vakolt felülete elé 8-10 cm-rel kiugró síkja a rajta lévő vakolat letisztítása után meglehetősen hiányosan, téglával kiegészítetten került