Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Pápoc középkori egyházi épületei (Koppány Tibor, Ivicsics Péter)

Koppány Tibor PÁPOC KÖZÉPKORI EGYHÁZI ÉPÜLETEI Azonossági szám: 72. Pápoc középkori egyházi képéről 1939-ben jelent meg összefoglalás, Bedy Vince győri prépost tollából.

1 Az abban közzétett történeti adatok alapján a középkorban a településnek négy temploma volt. A Bedy által ismeretlen korúnak jelzett plébániaegyház a Szent Lőrinc titulust viselte. Ezenkívül a mezővárosi jogú településen állt a 14. századi földbirtokos, Magyar Pálné Gersei Margit által alapított ágostonos perjelség 1359 előtt építtetett Szűz Mária-temploma és kolostora, az ugyancsak általa alapított prépostság 1368 után befejezett Megváltó-egyháza, valamint az ugyancsak ismeretlen korú Szent Miklós-templom. Pápoc középkori képéhez tartozott még egy iskola és egy fürdő is. A helyszín ismeretében azt már Bedy is megállapíthatta, hogy a Szent Miklóstemplom a mai település déli végén elterülő temető helyén egykor volt és a 14. századra Pápocba olvadt, templomáról nevezett Miklósfalván állt. A másik három épület lokalizálása fél évszázaddal ezelőtt már csak azért sem volt megoldható, mert a közismert, középkori, négykaréjos kápolna titulusa a 18. század óta Szent Mihály volt, a mai plébániatemplom középkori eredetéről pedig annak idején mit sem lehetett tudni. (581. kép) 1965-ben az akkori plébános, Gacs Elemér esperes kezdeményezésére helyreállították a Szent Mihály-kápolnától keletre, az utca másik oldalán álló, eklektikus homlokzatú plébániatemplomot. Ennek munkái közben megállapítható volt a templom szentélyének gótikus eredete, illetve az a tény, hogy a többszörösen átépített templom falaiban egy középkori épület maradványai rejlenek. (582. kép) A homlokzattatarozás során bemutatásra kerültek a szentély gótikus részletei, befalazott csúcsíves ablakai és a lefaragott támpillérek helye. 1972-ben C. Harrach Erzsébet végzett falkutatást az épületen. Ennek során megállapíthatta, hogy „a gótikus templomot a XVIII. század végén romosságából helyreállítják, 1883-ban pedig két mellékhajót építenek hozzá".

2 (Az 1994-1995-ben Ivicsics Péter irányításával ismét tatarozott épületen a szentély délkeleti ablakában a káva hiányzó részét rekonstruálták, és a falazat az elbontott támpillérek lefaragott felületét is fedő, egységes meszelést kapott.) A négykaréjos, kétszintes, Árpád-kori Szent Mihály-kápolna helyreállítására 1965-1966-ban került sor (a szerző tervei szerint). (583, 587, 592. kép) A munkát 1964. április 21. és 29. között rövid falkutatás előzte meg. A kutatás több olyan részletet táit fel, amely a helyreállítás során bemutatásra került. Az épület külső és belső képében mindez lényegi változást nem eredményezett. Annál jelentősebbek ezek a részletek a kápolna építéstörténetének tisztázásában. A négykaréjos kápolna északi oldalához csatlakozó iskolaépület (584-585. kép) 1973-ban történt helyreállításával kapcsolatos falkutatás során Dercsényi Balázs azt ál-