Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Egyházashollós, római katolikus templom (Tamási Judit, Ivicsics Péter)

ca visitatio említ, ám pontosabb helymegjelölés nélkül. Ennek ismeretében azt valószínűsíthetnénk, hogy a szóban forgó falmaradvány nem 19. századi, hanem korábbi. Ügy tűnik azonban, hogy kötésben van egy észak-déli irányú téglafallal, amely szintén a 19. század közepi átépítéssel hozható összefüggésbe. Ez a téglafal a középkori szentély tényleges záródásának északi és déli töréspontját köti össze, s utólag épült a középkori falhoz. Déli végén derékszögben átfordul, s mintegy köpenyezésként húzódik a középkori szentély egyenes oldalfalának belső síkja előtt. Tégláinak mérete, sárga, homokos habarcsa, a beásásából előkerült leletek egyaránt a 19. századra valószínűsítik építési idejét. Funkcióját meghatározni nem sikerült: áldoztatórács alapjának túl mély; szentélyrekesztő sem lehet, mert nem a 19. századi diadalív vonalában áll, hanem attól kissé nyugatra. A templom építéstörténete kapcsán már említést nyert, hogy a tatarozások, illetve kutatások során jelentősebb mennyiségű faragott kőanyag került elő, kivétel nélkül másodlagos befalazásból. A szóban forgó kőtöredékek egyetlen római koritól eltekintve középkoriak; zömük a 19. század közepi templombővítés során került megtalálási helyére, de a középkori hajófal is rejtett néhány darabot. Az első kőtöredékekre - épp az idézett kivételekre - az 1966-1967. évi, Levárdy Ferenc és C. Harrach Erzsébet irányításával végzett tatarozás alkalmával találtak rá. A hajó északnyugati homlokzati falán 2,15 m magasságban építőanyagként falazták be egy négyszögletes, fehér márványlap - valószínűleg oltár mellvédje - töredékét. (2. kép) A római kori faragvány hármas tagolású keretben kereszt alakban és átlósan futó bordákat ábrázol, amelyeket középen egy tárcsa fog össze. Anyagát, formáját, méreteit tekintve teljesen megegyezik a szombathelyi Savaria Múzeum kőtárának ismeretlen lelőhelyű mellvédtöredékével és egy másik, a jánosházi múzeumban őrzött kőemlékkel.

51 Díszítését az XP Krisztus-monogram leegyszerűsített formájaként határozták meg, így valószínű, hogy eredeti helyét egy keresztény kultikus rendeltetésű épületben kell keresnünk.

52 Valamelyik környező római kori település maradványáról hozhatták ide a templom építői. Másodlagos helyén hagyva mutatták be mind az 1966-1967. évi, mind az 1986-1987. évi helyreállítás során. Ugyancsak 1966-1967-ben és a középkori hajófalban fedezték fel azt a két kis román kori ablakot (57.6-7. kat. sz.; 226-227. kép), amelyek helyzetéről több téves információ is napvilágot látott. Ezekre való tekintettel szükségesnek látjuk tisztázni, hogy a két ablak másodlagos helyzetben a gótikus hajófal keleti végébe volt befalazva földszinti magasságban, egyik az északi, másik a déli oldalon. Elhelyezésük már eleve nem tette valószínűvé, hogy eredeti helyükön lennének, és ugyanezt bizonyította a falszövet vizsgálata is. Az északi homlokzaton ugyan nem derült ki egyértelműen, hogy a feltételesen barokk korinak tartott, téglával történő „foltozás" és a résablak behelyezése összefügg-e, mert az ablak éppen a törtköves fal és a téglatoldás határán ül. A déli homlokzaton azonban világosan látszott, hogy az ablak szervesen a gótikus falban helyezkedik el, és nem a téglával végzett javításkor rakták oda. A két kis csúcsíves, kb. 1,8 m magasan befalazott kőkeret közül az északi oldalon lévő elszedett (57.6. kat. sz.; 226. kép), a déli tagozat nélküli, félig késznek tűnik, durva kőmegmunkálási nyomok látszanak rajta (57.7. kat. sz.; 227. kép). Formájukból ítélve eredetileg toronyablakok lehettek, így kezdetben úgy véltük, e templom tornyából valók. A torony nyílásrendszerének feltárásakor azonban kiderült, hogy nem illenek a téglatorony eredeti közép-