Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Egyházashollós, római katolikus templom (Tamási Judit, Ivicsics Péter)

kori nyílásaiba, így egy másik épületből kell hogy származzanak. A helyreállítás során előkerülési helyükön, másodlagos helyzetben hagyták mindkettőt. Végezetül az északi törtköves hajófalból, másodlagos helyzetből, a szintén másodlagos helyzetű résablaktól kissé nyugatra emeltek ki az építőmunkások Bárány László plébános irányításával 1987-ben egy Isten Bárányát ábrázoló timpanon(?)-töredéket (57.5. kat. sz.; 225. kép). A bárány törzse, mellső lábai és hátraforduló feje láthatók rajta. A követ másodlagosan is megfaragták, és a kiemeléskor is kisebb sérüléseket szenvedett, így plasztikus részletei csaknem teljesen megsemmisültek. Utaltunk már rá, hogy a másodlagos helyzetű középkori kőanyag döntő hányadát 1850-ben építették be, mégpedig három helyre: kb. 1,5 m-es magasságig a hajó keleti bővítménye, az új szentély és a sekrestye falába, a templomon körbefutó lábazatba, valamint az elfalazott déli kapuba. Közülük az 1986-1987-es kutatás során sokat kiemeltek a déli hajófalból (57.1. kat. sz.; 220. kép), a szentélyből és a sekrestyéből (57.3-4. kat. sz.; 222-224. kép), valamint főleg a déli kapuból (57.2., 57.8-15. kat. sz.; 221, 228-229. kép), de zömükhöz - az épület stabilitása érdekében - nem lehetett hozzányúlni. Amennyire ez az adott körülmények között megítélhető, a kövek többsége faragatlan, és néhány kivételtől eltekintve a középkori templomnak a 19. század közepén elbontott részéből származik. Erre utal egyforma anyaguk is: egy jellegzetes, porózus felületű, omlékony, sárgásfehér mészkő - a geológiai meghatározás szerint durva mészkő. (Ugyanebből a mészkőből készült a középkori szentély alapozása és részben felmenő fala is.) Mind származását, mind anyagát tekintve kivételt képez az a faragott kőtöredék, amelyet a sekrestye délnyugati sarkából szedtünk ki. Ez egy bélletes gótikus kapu szárköve öt hengertaggal (57.4. kat. sz.; 222-224. kép), amely azonban egy jóval szélesebb nyílásba illeszkedett, mint a templom déli kapuja. Nyilván más helyről hozták ide mint építőanyagot. A 19. századi falazatból kibontott, másodlagos helyzetű, helyi eredetű kőfaragványok közül kiemelendő egy román kori, rézsűs résablak háromkaréjos záródása (57.3. kat. sz.; 222. kép), rézsűjén kb. 5 cm vastag, meszes habarccsal, amely szintén a sekrestye délnyugati sarkán volt befalazva. Említettük, hogy a lábazatot is másodlagos felhasználású kőanyagból alakították ki, s a 19. századi falpillérek anyagában is találunk másodlagosan beépített darabokat. Ezek jobbára faragatlan kövek vagy kváderek, nem profilos építészeti tagozatok, kivéve egy sírkőtöredéket, amelynek durva megmunkálású felületén vésett vonalrajzú, erősen kiszélesedő szárvégű görög kereszt látható (57.1. kat. sz.; 220. kép). A déli oldalon emelték ki a lábazatból. 1986-ban a déli homlokzaton a nyugati első és második ablak között a vakolat teljes leverése után egy korábbi kapu elfalazott nyílása vált láthatóvá. Kávája, teherhárító íve a külső oldalon nem maradt meg, utóbbit a 19. századi boltozat vonóvasa roncsolta. Nyílása annyira elpusztult, hogy arra kell gondolnunk, sokáig állt romosán. A belsőben sikerült kibontani mindkét káváját a karzattartó pillér keleti, illetve nyugati oldalán. E kávára ráfordult az a fehérre meszelt felületű, világosszürke, fehér mészrögöket és olykor kavicsot is tartalmazó vakolat, amely az egész középkori hajófalat borította. A kapu meglétét a külső lábazat kiugrása is jelezte. Arányaiból már látszott, hogy küszöbe és a hozzá tartozó középkori járószint a mainál mélyebben lehetett. A 19. század