Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Egyházashollós, római katolikus templom (Tamási Judit, Ivicsics Péter)

csok is voltak. Habarcsa sárga, meszes, roppant kemény, kisebb kavicsokkal kevert; a toronyalapozás habarcsával egyező. Ehhez a küszöbszinthez mérve a nyugati kapu záradékmagassága feltűnően nagy. További érdekesség, hogy a hajó középkori szintje magasabb volt a torony alj én ál; a szintkülönbséget a hajó nyugati zárófalának toronyalj felőli oldalában kialakított két lépcsőfokkal hidalták át. Valószínű, bár egy a releváns rétegeket átvágó beásás miatt nem bizonyítható, hogy a középkori agyagos járószint az alsó lépcsőfokhoz futott be. A torony középkori nyílásrendszerét az 1986. évi falkutatás tárta fél. Első emeletének három oldalán egy-egy résablak nyílt; közülük a déli és az északi befalazva ugyan, de teljesen épen került elő, a nyugati rézsűjének viszont csak az alsó három téglasora marad meg. A második toronyszinten a nyugati és a déli oldalon egy-egy háromkaréjos ablakot (219. kép), az északin ismét egy résablakot alakítottak ki, a belsőben azonban mindhárom rézsűje teljesen egyforma volt, csupán a nyíláskeret különbözött. A legfelső szinten minden oldalon megőrződött az eredeti nyílások alsó része; ez az északi oldalon olyan széles, hogy biztosan nem lehetett egyetlen ívvel áthidalni, talán ikerablak volt. E felső ablaksáv felett, a jelenlegi párkány alatt mintegy 90 cm-rel lefaragott téglafelület jelezte a középkori párkány helyét. A torony tehát csaknem a mai párkánymagasságig fő falait, sőt nyílásainak nagyobb részét tekintve is eredeti formáját őrzi. A kutatás elején tett megfigyeléseink azt látszottak bizonyítani, hogy az épület legkorábbi része a torony. Téglafala az északi és a déli oldalon egyaránt egy-egy foltban átfordult a hajó felé. Az 1985-ben a hajó és a torony délnyugati külső sarkánál nyitott szelvény tanúsága szerint a torony kavicsrétegre épített, erősen meszes, kavicsos habarcsba törtkőből rakott alapozása a hajó alatt is folytatódott. Mindezek arra engedtek következtetni, hogy a toronnyal azonos periódusban és azonos anyagból épült hajó a szó szoros értelmében az alapozásig elpusztult, esetleg elbontották. Úgy véltük, ugyanerre a sorsra juthatott a templom első szentélye is, amelynek alapfalait ásatással reméltük megtalálni a belsőben, ám a hajó hossztengelyében húzott kutatóárokban semmiféle falmaradvány vagy kiszedett fal helye nem mutatkozott, román kori vagy másmilyen szentélyre akkoriban még semmi nem utalt. A toronyaljban 1993-ban végzett feltárás felborította a templom építéstörténetének addigi relatív kronológiáját, s egyértelművé tette, hogy a téglatorony utólag épült hozzá a hajó kőfalához. A torony alj délkeleti sarkában észlelhető elválásból egyértelműen kiderült ugyanis, hogy a torony déli téglafala épült hozzá a hajó nyugati zárófalához (tehát ahhoz a falhoz, amely egyúttal a torony keleti alapfalaként is szolgál), és nem fordítva. Ez az átlag 170 cm széles zárófal nyugati oldalán (három-)lépcsős kialakítású volt, és a torony téglafala ezekhez a kiugrásokhoz pontosan igazodott. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy a hajó nyugati zárófalát terméskövekből rakták, sárgásszürkés, kemény, erősen meszes (fehér mészrögöket igen, ám kavicsot nem tartalmazó!) habarcsba. Amennyire a szabad szemmel végzett összehasonlítás során ezt egyáltalán meg lehetett állapítani, sem falazó-, sem kötőanyagát tekintve nem egyezik meg tehát teljesen sem az elbontott középkori szentéllyel, sem az 1985-ben a hajó és a torony délnyugati külső sarkánál megfigyelt torony alapozással, és az eltérő falszakaszok közti elválást eddig nem sikerült megtalálnunk. Ugyancsak kívánatos volna a hajó és a torony relatív időrendjét a felmenő falak vizsgálatával is ellenőrizni, falkutatásra azonban a toronyaljban nem volt lehetőségünk. A hajó tehát korábbi, mint a torony, így ez