Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)

falának és apszisának tölcséres ablakai a szokásos helyzetűek. (558-560. kép) A hajótérbe vont tornya csak alig ugrott a nyugati homlokzat elé, keleti fala pedig a belső térbe három ívvel nyíló toronykarzat két pillérén nyugodott. A templom nyugati részének hasonló kialakítását ép állapotban őrzi a 13. század eleji piciny hajó nyugat felé való bővítésével kialakult rábatöttösi r. k. templom. (622-624. kép) A nyugati oldal homloksíkjából kissé előreugró toronyhoz két ferde oromfallal csatlakozik a nyugati homlokzat, és a hajó terébe erősen beugró torony keleti oldala két zömök, elszedett pilléren nyugszik. Emeletén karzatot alakítottak ki. A torony és a karzat e jellegzetes összekapcsolása több további vasi és zalai templomban megtalálható, pl. Bucsun, Kőszegdoroszlón, Zalaszentmihályfán (Böde, 25. kép). 13. századi eredetű a kőszegszerdahelyi templom, amelyet később gótikus épületrészekkel bővítettek. (494-495. kép) Kissomlyón a hajó nyugati fele román, a keleti gótikus stílusú. (370-372. kép) Figurális díszű, Maiestas Domini-U szimbolikus állatalakokat, a templomépület felajánlását ábrázoló timpanonoknak egész sora ismert az ország területén.

72 Az egyik legjelentősebb, donátorpárt ábrázoló timpanon Szombathely-Szentkirályról a Vas megyei kőtöredékek egyik legkvalitásosabb darabja, kimagasló jelentőségű szobrászati alkotás. (91.1. kat. sz.; 823-824. kép) A szakirodalomban szentkirályi timpanonként szereplő, szinte teljesen ép domborművet Szentkirály falu lebontott középkori templomából emelték ki. A faragvány stílusára szobrászának az itáliai Emiliában és Lombardiában szerzett tapasztalatai gyakorolták a legmélyebb hatást, a faragvány Benedetto Antelami parmai figurális stílusának hatásáról tanúskodik. Az átlagos falusi templomokat felülmúlja díszítettségében a büki r. k. templom. (95-102. kép) Téglalap alaprajzú, késő román stílusú hajójához támpilléres, gótikus szentély csatlakozik. A hajó homlokzatát északról, illetve délről díszítő három-három faloszlopköteghez tartozó kőelemek teszik ki az előkerült román kori faragványok nagyobb részét. Azonosításukat biztossá teszi a déli, 18. századi kápolna feletti padlástérben in situ megmaradt faloszlopköteg-szakasz, fölötte a párkánnyal. (101. kép) A feltalált darabok egy részét vissza is helyezték a templom északi homlokzatának nyugati részén helyreállított falpillérbe (51.13-24. kat. sz., Szerk. Kat.: 51/1.). (107-108. kép) A faloszlopkötegek fejezete feletti, szokatlan háromszögletű oromzat-elemek (51.25. kat. sz.; 109-110. kép) közeli párhuzama ismert a sopronhorpácsi faragványos anyagban.

73 A töredékesen feltárt déli kapu (118-122. kép) tagozatai fejezetzóna nélkül, folyamatosan futottak körbe; szokatlan a gyémántdíszes motívumsora, belső homorulatán pedig a környékbeli templomokon gyakori félgömbsor rozettadísszé alakult át (51.31. kat. sz., Szerk. Kat.: 51/2.). 13. századi templomaink gazdag épületdíszítő faragványai mellett szinte semmilyen lelet nem utal belső berendezésükre, belső tereik kisépítészeti alkotásaira. Bükön a falkutatás során a hajó délkeleti és északkeleti szögletében egy-egy csúcsíves keresztboltozatos építmény - oltárbaldachin - lefaragott konzolai és a hozzájuk tartozó boltozatok levésett nyomai kerültek elő. A két baldachin szabadon álló oszlopokra támaszkodott, de a hozzájuk tartozó oltárok alapjaiból nem maradt semmi, mert a 17. századi kriptákkal és a 18. századi barokk építkezések során kialakított oltárokkal az eredeti, középkori részleteket eltüntették. Biztosan az oltárbaldachinokhoz tartozott a büki román kori kőanyag két jellegzetes oszloplábazata, amely konzolos alátámasztással ugrott ki a fal elé (51.35-36. kat. sz.; 127-132. kép).