Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)
Vas megye műemlékeinek töredékei 1. - Bevezetés (Lővei Pál)
Bükön a hajónál később épült, gótikus szentély keleti ablaka egy korábbi szentély másodlagosan beépített, késő román ablaka. A szentély belső falában újra felhasznált, román kori faloszlopokra másodlagosan gótikus stílusú tagozatokat faragtak. 74 Az efféle változtatva megőrzés egyáltalán nem volt ritka a környéken: a jákfai templom tornyának ikerablaka és a földszinti terében ismételten felhasznált fejezetek (60.1—4. kat. sz.), valamint hajójának párkányzata (60.7-38. kat. sz.), az egyházashollósi r. k. templom gótikus hajójának falában két kis csúcsíves, román kori ablak (57.6-7. kat. sz.; 226-227. kép) és Agnus Dei-i ábrázoló dombormű (57.5. kat. sz.; 225. kép) egyaránt jelzik a drágán beszerezhető kőfaragványok „használati értékét", valamint az ízlésvilágnak a 13. század második felében és a 14. század folyamán falusi körökben csupán igen lassú változását, azt, hogy az effajta építészeti részletek stílusát gyakran mellékes fontosságúnak tekinthették. Ebből a szempontból különösen érdekes a szőcei r. k. templom, amely egyhajós, nyugati karzatos, eredetileg egyenes szentélyzáródású formában a 14. században épült, már akkor is régiesnek számító, román stílusú ablakokkal. A 15. században a hajó hosszfalait és a szentélyt elbontva az épületet északi és déli irányban romanizáló stílusban bővítették, és az ezekben a falakban található, román stílusúnak látszó, de már a gótika korából származó ablakok a korábbi építőanyag még későbbi visszaépítésével készültek. (830, 833-834. kép) A középkori faragványos díszek eredeti funkciójukban való, 18. századi újrafelhasználására is vannak fontos adatok Vas megyében: a dozmati r. k. templom 18. század közepi szentélyének külső éleit díszítő tagozatok (56.3-32. kat. sz.; 207-211. kép) az elbontott, félköríves apszis tagolási rendjét és tagolóelemeit őrizték meg, a pápoci Szent Mihály-kápolna bélletes déli kapuját (Szerk. Kat.: 72/1.; 588-589. kép) pedig ismeretlen építményből áthozott, bélletes kapukeret másodlagos elhelyezésével a 18. században alakították ki mai helyén, az eredeti darabok elég pontatlan és helyenként felcserélt összerakásával. A vépi r. k. templom kereszthajójának déli homlokzatában, másodlagos, újkori beépítésben található egy késő gótikus ajtókeret (Szerk. Kat.: 84/1.; 947. kép). A középkori magyarországi városi fejlődés egyik jellemző vonása volt az új típusú kolduló rendek kolostoralapítása. Az első domonkos (1221-től) és ferences rendházakat ( 1229-től) a kereskedelmi központokként is szolgáló, uralkodói és püspöki székhelyeken, illetve ezek külvárosaiban hozták létre (Győr, Esztergom, Pozsony [Bratislava, Szlovákia], Óbuda, Székesfehérvár, Pest, Nagyszeben [Sibiu, Románia], Beszterce [Bistrita, Románia], Pécs). A királyi család eleinte a domonkosokat támogatta (domonkos apáca lett IV. Béla király leánya, Margit), később azonban a ferencesek felé fordultak. A rendek korai épületei a rendi előírásoknak megfelelően egyszerű kialakítást nyertek. Vas megye városjellegű települései közé tartozott - bizonyos megszorításokkal -Vasvár, ahol éppen a városias fejlődés jeleként, a vár „suburbiumában" telepítette le IV. Béla király a domonkos szerzeteseket valamikor az 1240-es években. Az alapítás után egységes elképzelés alapján készült el a templom és a rendház abban az alaprajzi és tömegformában, amely napjainkig is meghatározza az épületegyüttest. (929-933. kép) Fekvése, alaprajzi elrendezése, építészeti kialakítása megfelelt a domonkos rend építési szokásainak. A kolostoregyüttes északi szárnyát az egyhajós, egyenes szentélyzáródású templom alkotja. Falai a párkányokig, az oromfalakat is beleértve, középkoriak. Eredeti főbejárata az északi homlokzatról nyílott, a kutatások során egy enyhén csúcsíves, bélletes, leveles oszlopfővel díszített, oromzatos kapu maradványai kerültek elő. A templom nyugati homlokzatát a középkorban két nyújtott,
