Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Csepreg, Szent Katalin-templom (Haris Andrea, Ivicsics Péter)

meg a toronyban, amelyek nincsenek felszentelve. Az 1663-ban felvett jegyzőkönyv jóval részletesebben foglalkozik a Szent Katalin szűz és mártír tiszteletére felszentelt templommal.

5 Az épület nem volt boltozva ekkor, még a sekrestyéje sem, hanem fával fedett.

6 A torony is fából volt, benne két haranggal; egy oltára, kóból készült szószéke és fa keresztelőkútja volt, valamint a chorus fából készült. A szövegből egyértelmű a boltozat hiánya az épületben. A fából készült torony feltételezhetően annak fedésére, a toronysisakra értelmezhető; mivel a templom már 1621-ben olyan toronnyal rendelkezett, amelybe egy egész városrész lakossága menekült fel, így nem valószínű (a kutatás is ezt erősíti), hogy egy fa harangtoronnyal kell számolnunk. Kérdéses a szövegben a chorus értelmezése. A szövegösszefüggés alapján itt egy fából készült karzatra kell gondolnunk. Az 1697-es canonica visitatio a szentélyt boltozottnak írja le, a chorus fából volt, a torony pedig kőből készült, amelyben két harang volt.

7 A 34 évvel korábban felvett jegyzőkönyvhöz viszonyítva a szentélyt itt boltozottként említik. A szentély - melyben ma a kápolna működik - jelenleg is boltozott: lapos félgömbbel, a támpillérek közeiben fiókokkal tagolva. A boltozat korát a belső kutatás hiányában nem lehet meghatározni. Részletformái, rendszere, az épület jelenlegi szintjeihez való alkalmazkodása arra utal, hogy a 19. század végén is készülhetett, de nem kizárt, hogy az 1659 és 1697 közötti boltozat áll ma is. 1697-ben már kőből készültnek írták le a tornyot, amely elsősorban átépítésére utalhat. A torony alsó része 7,50 méter magasságig törtkőből épült, itt vízszintes vonalban vált át a kőfalazat téglára, ezt a váltást egy új építési periódusnak tekintjük. A torony kőből épült alsó szakaszán több periódusú, többször átalakított nyílásokat tártunk fel, a téglából épült szakaszon a nyílások két periódusúak, környékükön csak a nyílászáró szerkezetek cseréjével és egy beszűkítő periódussal kell számolni. Feltételezzük, hogy a fa toronysisakot, és a templom, torony arányai miatt egy felső, fából készült szintet is elbontottak a 17. század végén, helyette téglából egy új szint készült, egy harangszint, de nem a jelenlegi toronysisakkal. Az 1733-ból származó canonica visitatio kívülről és belülről is restaurálásra szorulóként említi a templomot,

8 1774-ben pedig csak szűkös berendezéseiről emlékeznek meg a vizitátorok.

9 A templomot a 18. és a 19. században a fogyó lakosság miatt csak időnként használhatták, nem volt állandó plébánosa. Az 1860-as évektől rossz állapota miatt „hatóságilag zárva volt".

10 1877-ben a romos templomot az Üdvözítőről elnevezett apácák számára iskolává és zárdává alakították át, „olyképen, hogy annak szentélye meghagyatott részökre kápolnául, többi részéből pedig két iskolaterem készíttetett - míg a templom falai magasabbra emeltetvén, az így keletkezett emeleten lakosztályok csináltattak a nővérek számára".

11 1877-ben készült el tehát a hajó felmagasítása és két szintre osztása, a homlokzat eklektikus vakolatarchitekturája, a torony csigalépcsője és a torony északi, déli toldalékai. 1885-ben tovább bővítették az épületet: „a templomhoz (a torony előtt) egy új emeletet építettek, két pompás teremmel 2 Az új nyugati toldalékra az 1877-es homlokzati tagolást vitték át. A templomhoz nyugati oldalon csatlakozó torony építési periódusait részben már érintettük. Valószínűsítettük, hogy a torony alsó, kőből épült része az 1592-es évszámhoz köthető periódusban készült, míg a felső, tégla falazatú része a 17. század végén,