Lővei Pál: Vas megye 1. Vas megye műemlékeinek töredékei 1. Belsővat - Kőszegszerdahely (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 5. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Csepreg, Szent Katalin-templom (Haris Andrea, Ivicsics Péter)

a jelenlegi, falazott toronysisak pedig a 19. század legvégén készült el, a város plébániatemplomán látható, középkori sisakot (193. kép) utánozva. Az új toronysisak amely egyben a harangok elhelyezésére is szolgál - megépítését a hajó 1877-ben történt felmagasítása indokolhatja, valamint az északi és déli toldalékok felépítése, mivel ezáltal az addigi toronyszint három oldalról padlástérbe került, és a szint az 1885-ös építkezés után teljesen bezárult. így 1877-ben, vagy legkésőbb 1885 után szükségessé vált egy újabb harangszint emelése. A toronysisak építése teljesen külön periódus a templom életében, igazolja ezt az is, hogy egyedül itt találhatunk másodlagosan felhasznált, terrakotta bordatöredékeket az épületben. A toronysisakba közel 80 darab, két típusba tartozó terrakotta borda van beépítve falazóanyagként. (Típusonként egyet, illetve kettőt emeltünk ki közülük - 55.1-3. kat. sz.; 185-190. kép -, amelyek a szombathelyi Savaria Múzeumba kerültek. Az összes terrakotta darab kiemelése lényegében a toronysisak bontását jelentené.) Az 1480-1490 körűire datálható bordaelemek formáik alapján a nyugat-magyarországi terrakotta körbe tartoznak. így nem véletlen, hogy a bordák közül kiemelt zárókő (55.4. kat. sz.; 191-192. kép) címere az Egerváriakéval volt azonosítható. A bordák származási helye ismeretlen. Belső kutatás hiányában biztosan nem tisztázhatók egyelőre, hogy a Szent Katalin-templomból származnak-e, de az eddigi kutatás alapján meghatározott építési periódusok és az ismert irodalmi és levéltári adatok alapján inkább más eredeti beépítési hely tételezhető fel. (A kivett zárókövön egy vastag habarcsos, meszelt réteg volt megfigyelhető, amely arra utal, hogy a zárókő még eredeti beépítési helyén jelentős, az épületet érintő felújításon, javításon esett át.) Kizártnak tartjuk, hogy az 1592-ben és 1663-ban is boltozat nélküli templom bordatöredékeit közel három évszázadon át tárolják valahol az épület közelében, és sehol másutt, csak itt a toronysisakban használják fel újra a 19. század végén. Beépítésük részben az eredeti funkciójukat már egyáltalán nem értő historizálásra utal: a bordák, mint másodlagos ablakszárelemek is megjelennek a nagyméretű, félköríves nyílások belső síkján. Ez a fajta formai historizálás is megerősíti a toronysisak 19. század végi építését. Feltételezzük, hogy nem a 19. század végén, hanem még a 15. század legvégén hozták a bordákat Egervár környékéről Csepregre. Csepreg a 15-16. században a Kanizsaiak birtoka volt, akiket a két évszázad fordulóján szoros rokoni szálak fűztek az Egerváriakhoz; e kapcsolat révén kerülhettek a terrakotta elemek a városba.

13 Eredeti helyük talán az egykor és jelenleg is a városon kívül fekvő Boldogasszony-templom lehetett. A templom 1856-ból származó rajza alapján gótikus eredetű, talán nem is plébánia, hanem valamilyen szerzetesrend temploma volt. Az 1860-as évek tájékán a romba dőlt épületet széthordták, 1869-ben egy teljesen új templomot épített helyén Jankovich György.

14 Remélhetőleg a Szent Katalin-templom belső kutatása, különösen a régészeti feltárás tisztázhatja a templom építéstörténetének bizonytalan részleteit, és adatokat szolgáltathat a bordák származási helyéről.

15