Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - II. A régészeti feltárások megfigyelései

véget sarokarmírozással. A fal az armírozást nem tekintve törtkőből állt. Funkciója talán a fal tetején húzódó védőfolyosónak a torony melletti szabad elvezetése lehetett. Számolnunk kell azzal is, hogy a félkör alakú torony eredetileg a hegy lejtője felé fordult, az átépítéssel azonban megváltozott a védelem iránya 90 fokkal a város felé, ezért a torony oldala védtelen maradt. Az egyenes falhoz egy újabb építési periódusban az árok felől egy tompaszögű falsarokkal kiképzett falat illesztettek. A tompaszögű fal anyaga kváder és törtkő volt. Ezzel a fallal egyidőben a félköríves tornyot körbeépítették egy falköpennyel, amelynek megmaradt tompaszögű sarka az árokban megfigyelt falsarokkal együtt hatszögletű alaprajzra enged következtetni. A feltárások megfigyelései szerint ezen hatszögletű toronynak a szárazárokban lévő lábazati szintje megegyezik a hídpillérek lábazati szintjével. A következő, legkésőbbi középkori periódusban a torony nyugati fala mellett ellensúlyakna készült, visszabontva és elépítve a szárazárkot délről legkorábban határoló várfalat. Az ellensúlyakna építése feltehetően összefügg a metszeteken látható kapuház építésével. Az egyes periódusok abszolút kronológiája meglehetősen bizonytalan. Mint láttuk, a városfaltornyot a Zsigmond-udvar és a II. szárazárok kialakításakor foglalták bele a palotát a város felől lezáró falazatba, amely a Csonkatorony előtt feltárt kis pince betöltésének tanúsága szerint az 1380-as években történhetett.

30 A kapu melletti torony végleges középkori formáját megadó hatszögletű kiépítés a torony északi falához kapcsolódó rétegek szerint a 14. század utolsó negyedében, vagy a 15. század elején készült.

31 A városfal átalakítását és a torony kiépítését tehát a Zsigmond-korban végezték el, a korszakon belüli építési fázisok pontosabb keltezése azonban bizonytalan maradt a feltárások elvégzése után. A torony a legkorábbi látképi ábrázolások tanúsága szerint az 1540-es években magas, zömök építmény volt, felső szintjén kiugró, feltehetően konzolokon nyugvó védőfolyosóval. A mellé épült kapuház feltehetően emelettel bírt, az emeleten nagyobb méretű ablakok nyíltak a palota irányába.

32 (6. kép) A fent már ismertetett omlásréteg alatti szemetes betöltésben is feltártak egy idomtéglatöredéket.

33 Tehát ez a darab már a torony leomlása előtt idekerült, egyéb 15. és 16. századi leletekkel együtt, akkor, amikor a többi tégla még a torony falába volt beépítve. Az árokba dőlt omladékot a későbbi építkezésekhez is felhasználták. A II. szárazárok törökök által újjáépített déli fala és az ugyancsak újjáépített, immár négyzetes alaprajzú torony (török nevén: Zindán) köpenyezése is tartalmazott idomtéglákat.

34 A hídpillérek helyén készült feltöltés földjében is volt néhány.

35 Rengeteg töredéket találtak az 1956. évi ásatásokon az omlásréteg feletti rétegben a torony fala mellett.

36 Ez a réteg (2. R.) faragott kövek töredékein kívül törökkori kerámiát, pipákat, középkori fémeket, faragott csontot és egy 1587-ből származó ólombullát tartalmazott. Eremanyaga 1593-tól 1632-ig terjedt. A feltárásokon azt is meg lehetett figyelni, hogy a réteg annak a köpenyezésnek a lábazatához húzott, amely már a törökök által újjáépített tornyot erősítette. A réteg a köpenyfal építésekor került ide feltöltésnek. Az idomtéglák feltehetően a közeli omladékból származtak. A II. szárazárok nyugati végéhez közvetlenül kapcsolódik a nyugati külső udvar északi kapuja. Ennek előterében tártak fel néhány idomtéglatöredéket 1987-ben. A téglák egy, a 17. század második felében készült feltöltésből kerültek elő.

37