Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)
A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - IX. A középkori város idomtéglái - X. Művészettörténeti párhuzamok - 2. Észak-itáliai kapcsolatok
Ugyanilyen ismeretlen terület egyelőre az Alföld is az idomtéglahasználat szempontjából. Bár Szabó Kálmán közölt már Felsőmonostorról, a templom romjai között talált idomtéglát, mégis a szegedi alsóvárosi ferences templomon és a bácsi váron kívül egyelőre nem ismerünk más idomtéglát tartalmazó épületet. A szegedi templomot 1494-ben a ferencesek új szentéllyel bővítették és újra beboltozták. A szentély csillagháló és a hajó hálóboltoza idomtégla elemekből készült (bár a hajó boltozata mára csak a 17. században újjáépített formájában maradt fenn), és ugyancsak idomtéglából voltak a már elpusztult ablakok mérművei is. Szegeden másutt is állhattak idomtéglát tartalmazó épületek, mivel a múzeum kőtárában különféle elemeket őriznek. Bácson három rozettával díszített burkolólapot találtak a múlt században a kaputorony romjai között. 106 Áttekintésünk végére érve megállapíthatjuk, hogy a budai idomtéglák általunk kikövetkeztetett készítési idején az ország területén másutt még nem emelkedett idomtéglákból emelt hasonló épület. Bár a 15. század második felétől nagy területeken terjedt el az idomtégla használata, egyrészt egészen más típusokat készítettek, másrészt korántsem olyan változatosan használták az idomtéglát, mint korábban Budán. Ezek az idomtéglák egytől-egyig kőfaragványokat helyettesítettek, a korabeli helyi kőépítészet formáiban és stílusa szerint. A budaiakhoz hasonló idomtéglákat sehol sem találunk, legfeljebb néhány párkány egyszerű formája egyezik a budai darabokkal. A Budán talált tégláknak mind funkcióik, mind formáik és díszítéseik változatosabbak, mint az ország egyéb területein fellelhető idomtégláké, és ebből Budán olyan épületre következtethetünk, amelyhez hasonlót a hazai téglaépületek között nem ismerünk. Idomtéglákkal rokonítható kőfaragványokat sem találtunk az országban, de még Budán sem. Ez arra mutat, hogy az idomtéglák az itteni építészeti gyakorlat számára idegenek voltak. Kölcsönhatás szinte alig figyelhető meg, az idomtéglák mestereit csak néhány apró részleten lehet tetten érni, ahogy korszakunk itteni kőfaragó-gyakorlatából alkalmaznak egy-egy fogást, általánosnak mondható motívumot. A budai kőfaragványokon sem érződik semmiféle forma, vagy motívum, amelyet az idomtéglákból eredeztethetnénk. 2. ÉSZAK-ITÁLIAI KAPCSOLATOK Miután hazai vizsgálódásaink eredménytelennek bizonyultak, fel kell tételeznünk, hogy az idomtéglákat külföldről jött mesterek alkották. Honnan jöhettek ezek a mesterek? A középkori Nyugat számos régiójában építkeztek idomtéglákból. Ilyen volt az északi téglagótika területe, amely hatalmas kiterjedésű, magába foglalja a Balti-tenger és az Északi-tenger partján fekvő országokat, de messze délre is kiterjed, Lengyelországra, Sziléziára, Brandenburgra, Mecklenburgra és elnyúlik egészen Flandriáig. 107 Idomtéglákat használtak Dél-Németországban, bajor és sváb területeken a Duna felső szakaszán, továbbá Dél-Franciaországban és Spanyolországban, Toledo környékén. 108 Végül pedig jellegzetes téglaépítészet alakult ki Észak-Itáliában, elsősorban a Pó síkságán. 109 Ezen területek építészete egymástól jelentősen különbözik, mindenütt egymástól eltérő, helyi építészeti stílust alakítottak ki, és az idomtéglát is különböző formában használták. Ezért, ha a budai idomtéglákat összehasonlítjuk ezen régiók alkotásaival, már első látásra könnyen felismerhetjük az észak-itáliai téglaépítészct jellegzetes motívum- és formakincsét.
