Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - IX. A középkori város idomtéglái - X. Művészettörténeti párhuzamok - 2. Észak-itáliai kapcsolatok

Az ablakok körüli mintás keretezés, a növényi mintás díszítőelemek ebben a formában csak Észak-Itáliában fordulnak elő. A budai anyagban ezeknek az idomtéglafajtáknak nem egy-egy példányát találhatjuk meg, hanem sokféle változatát. Maguk a minták is itáliai eredetűek, amelyek a magyarországiaktól, de általában az egész északi területen előfordulóktól eltérnek. Jellemző rájuk az archaizálás: palmettákat láthatunk, csavartszárú keretező elemeket, amelyekkel a hazai területen ekkor már legfeljebb egy letűnt stílus, a romanika emlékein találkozhatunk. (100.110-111., 100.297-306. kat. sz.) Észak-Itáliában viszont a romanikától a reneszánszig előfordulnak az évszázadok során, mivel itt az antik eredetű mintakincs még a gótika korában is élt. (51. kép)

110 A díszítés másik jellegzetessége az egyszerűség. Az ábrázolt növények körvonalát formálták meg csupán és belsejükben széles lapos felületeket hagytak meg. Jellegzetes példája az ablakívmezőt tartó konzol (100.2. kat. sz.) leveles dísze.

111 Az egyszerű formálás jellemző a vakmérmuves darabokra, sőt a szerkezeti elemekre is. A vakmérmuves idomtéglák bár változatosak, mégis mindössze néhány alapformát, néhány profilformát váltogattak rajtuk, így érték el változatosságukat. (48., 52. kép) Az átlósan elhelyezett négyzetekből álló vakmérmuves díszítés például az egyik legáltalánosabban elterjedt észak-itáliai keretelő motívum (100.150-161. kat. sz.). (51-52. kép)

112 Az ablakok bélietek, illetve a párkányokat több elemből állították össze. Az egyes elemeken sokszor csak egyféle, legfeljebb két-háromféle tagozatformát (pálca, horony, vagy lemez) alakítottak ki. A tagozott elemeken az északi területek gótikájának összetett profiltípusait nem találjuk meg. Igen jellegzetes például az ablakok legbelső, a tokhornyot is tartalmazó eleme (100.2-14. kat. sz.). Ezt általában egyszerű, elszedett tagozattal látták el. Nemcsak formájában, de méreteiben is azonos elemek fordulnak elő az észak-itáliai területen. (48. kép)

113 Szintén jellegzetesek Észak-Itáliában a különféle keretelő elemek. Elterjedt példáuk a keskeny, csavartszárú hengertagozat (100.293-305. kat. sz.), amelyet Budáról is változatos formában ismerünk, és Észak-Itália szerte ismertek párkányok és ablakok elemeiként. (55. kép)

114 Az általunk készített rekonstrukciók is az észak-itáliai kapcsolatra utalnak. A nyíláskeretdíszek, az ablakok ívmezői, a kúszóleveles ívek olyan stílusú ablakokra engednek következtetni, amelyekhez hasonlót az itáliai palotákon láthatunk. (47., 50. kép)

115 A vakmérmuves díszítőelemekből, ívsorokból és konzolokból összeállítható párkány alatti frízeket az észak-itáliai építészet szinte minden jelentősebb épületén elhelyezték. (56. kép)

116 Észak-Itália téglaépítészetére jellemzőek a falfelületeket tagoló keskeny falpillérek és az azokat lezáró, egyszerű, díszítetlen gúla alakú fiatornyok. A legtöbb példát templomokon láthatjuk, de előfordulnak palotaépületeken is.

117 Észak-Itália téglaépítészete nagyobbrészt a Pó és mellékfolyói alkotta síkságon található, a mai Piémont, Lombardia, Emilia és Veneto tartományok területén. Ezen a vidéken kőfejtésre többnyire nincs mód, a téglavetéshez szükséges agyag viszont bőséggel rendelkezésre áll. Az Alpok vagy az Appeninek hegyei között bányászott kő szállítási nehézségei, valamint a politikai megosztottság is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az olcsó helyi téglát az itteni építészek előnyben részesítsék és kialakítsák azokat a technikai ismereteket, amelyekkel mindazt megtudták valósítani téglából, amit a környező kőben gazdag vidékeken kőfaragványokból készítettek. A középkor és újkor minden korszaka-