Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - II. A régészeti feltárások megfigyelései

Gerevich László az 1987. évi Zsigmond-kiállítás katalógusába írt tanulmányában ismét foglalkozott az idomtéglákkal.

21 Itt újból olvashatjuk a 14. századi téglák helyhezkötését megkísérlő elméletet. Ujabb kijelentést is találunk azonban, amelynek részletes kifejtése elmarad. Ez pedig az, hogy az idomtéglák közt létezik egy nagy, 15. század eleji, Zsigmond-kori csoport is. Sajnos nem derül ki, mely téglákra gondolt. Megemlítendő még az ugyancsak 1987-ben megjelent összefoglalás a 14—15. századi magyar művészetről. A monográfia vonatkozó fejezete

22 igen mostohán bánt az idomtéglákkal, egy rövid bekezdésben szólt csak róluk, ami jól mutatja a kutatás bizonytalanságát és információhiányát. Marosi Ernő a Mátyás-kori gótikával foglalkozó részben tért ki e darabokra, tehát Balogh Jolán stilisztikai meghatározását fogadta el. Érdekes, hogy a téglák eredeti helyét Gerevich Lászlóhoz hasonlóan Naldo Naldi - a későbbiekben, munkánk III. fejezetében tárgyalandó - 15. századi leírására támaszkodva szintén az I. díszudvar keleti szárnyán képzelte el, csakhogy egészen más korszakban . Végül az egymásnak ellentmondó művészettörténeti értékelés következményeként értékelhetjük Urbán László munkáját Mátyás könyvtáráról. A szerző minden kritika nélkül fogadja el Balogh Jolán Mátyás-kori keltezését és használja fel ugyanakkor Gerevich László 13. századra keltezett félköríves ablakrekonstrukcióit és 14. századra keltezett ívsorrekonstrukcióit. Mindezt a Naldi-féle könyvtárleírásra építve el is helyezi az I. díszudvar keleti szárnyán feltételezett könyvtárépületen.

23 Összefoglalásul megállapíthatjuk, hogy a budai királyi palota idomtégláiról alkotott eddigi képet alapvetően Balogh Jolán és Gerevich László nézetei határozták meg. Mindketten Észak-Itáliában ismerték fel a budai töredékek stiláris származási helyét, keltezéseik azonban jelentős mértékben eltértek egymástól. Meg kell ugyanakkor állapítanunk, hogy Itália művészetét kevesen ismerték annyira, mint éppen e két kiváló kutató. A középkori észak-itáliai téglaépítészet azonban olyan marginális témának számított s számít ma is, amelynek emlékanyaga egyrészt erősen elpusztult, másrészt a reneszánszra irányuló kitüntetett figyelem mindig is háttérbe szorította, mint az új stílust közvetlenül megelőző gótikus, azaz egy kissé barbár korszak alkotását. Ezért kevés, illetve nehezen elérhető a témával foglalkozó publikációk száma. Talán ez az információhiány lehetett a fő oka annak, hogy Gerevich László és Balogh Jolán oly különböző korszakokban vélt stiláris kapcsolatokat felfedezni. II. A RÉGÉSZETI FELTÁRÁSOK MEGFIGYELÉSEI A budai középkori királyi palota tudományos igényű régészeti ásatása 1948-ban kezdődött. A nagyszabású munka Gerevich László irányításával kisebb megszakításokkal 1962-ig folyt és fő vonalaiban feltárta a palota épületegyüttesének maradványait. Mintegy tíz év szünet után nyílott újból lehetőség arra, hogy 1973-tól a rendszeres kutatások folytatódhassanak előbb Zolnay László, majd halála után, 1985-től Magyar Károly vezetésével.

24 Az ásatásokon eddig mintegy 800 darab idomtégla került napvilágra. Ha térképre visszük lelőhelyeiket, azt láthatjuk, hogy a téglák szinte az egész középkori királyi pa-