Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)

A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - II. A régészeti feltárások megfigyelései

lota területén megtalálhatók. (2. kép) A déli rondellától az északi zárófal kapujáig majdnem minden ásatási területen került elő idomtégla, sőt még északabbra, már a palotán kívül, az egykori Pasa-palotában is találtak téglatöredéket. Mindössze néhány lelőhely akadt, ahol egyetlen darabot sem tártak fel: délen az István-torony és a Kisudvar területe, a délnyugati szárny 2. és 3. pincehelyisége és a II. díszudvar vagy Zsigmondudvar keleti szárnyának pincesora. A térképre tekintve az is szembetűnik, hogy a töredékek eloszlása nem egyenletes. A II. szárazárok nyugati vége és a nyugati belső udvar déli szakasza jóval több idomtéglát tartalmazott, mint bármely más lelőhely. Emellett volt még egy-két lelőhely, mint a déli belső udvar, a déli rondella, az északi előudvar 80/9. és 75/23. számú háza, ahol szép számmal kerültek elő idomtéglák. Jutott azonban néhány töredék a többi lelőhelyre is. A töredékek nagy szóródását a rombolások és az utánuk következő bontások, földmozgatások magyarázzák. Összeillő töredékek, vagy ugyanazon típushoz tartozó, azonos elemek, annak ellenére, hogy valaha biztosan összetartoztak és egyhelyütt voltak elhelyezve, néha elég távoli lelőhelyekről kerültek elő. Ezek után tekintsük át a feltárások megfigyeléseit lelőhelyek szerint.

25 A //. szárazárokban mind a korábbi, Gerevich-féle, mind a Zolnay vezette ásatásokon nagy számban tártak fel idomtéglákat, összesen 248 darab töredéket. A téglák a II. szárazárok nyugati végénél, a hídpillérek és a kapu melletti torony környékén kerültek elő. (3. kép) 1983-ban, amikor a II. szárazárokból markológéppel eltávolították a feltöltést, az árok északi részén, a pillérek mellett húzódó késői osztófaltól keletre rengeteg idomtéglát bányásztak ki. A megfigyelések szerint a téglatöredékek 5 méter mélységben, kváderekből és faragott kövekből áló omladékban feküdtek.

26 (4. kép) Ez a mélység megfelel az 1956. évi ásatásokon az árok más részén megfigyelt épületomladék szintjének, feltehetően azonos vele.

27 Tehát a téglák is ahhoz a vastag omlásréteghez tartoztak, amely az egész árokban végigkövethető volt. Az omlásréteg a II. szárazárkot délről határoló fal, a homlokzatával az árokra tekintő Zsigmond-kori palotaszárny, a tőle nyugatra eső kapuépület és a mellette lévő torony pusztulásakor keletkezett. Mivel a téglák a torony és a kapu körül hevertek, ezért feltehetően ezen épületek falába lehettek beépítve. A pusztulás idejére az omlásréteg alatti réteg keltezéséből lehet következtetni. Ez a réteg szemetes betöltésű volt, vegyesen fordultak elő benne középkori és törökkori leletek, az itt talált érmek nagyrésze a 16. század közepéről származik. Az ásató Gerevich László eltekintett a legkésőbbi éremtől (III. Mohamed 1595-1603), és a pusztulást az 1578-ban bekövetkezett nagy lőporrobanással hozta összefüggésbe.

28 A torony és környezete a középkor folyamán rendkívül sok változáson esett át, a nagymértékű pusztulás és az átépítések miatt pedig nem könnyű a megmaradt középkori falcsonkok összefüggéseit értelmezni.

29 (5. kép) A torony eredetileg a 13. századi városfalhoz tartozott, és más feltárt korai városfaltoronyokhoz hasonlóan ennek is félkör alakú alaprajza volt. (Enyhén patkó alakban ívelődő formái miatt a publikációkban a Patkótorony nevet kapta.) A királyi palota második, Zsigmond-udvarának kialakításakor a II. szárazárkot éppen ezen városfaltorony előterében vésték a sziklába, a toronyhoz csatlakozó városfalakat lebontották, csonkjaikat feltöltötték, a torony falát pedig bekötötték a palotát a várostól elválasztó várfalba. Egy következő építési periódusban az árok felől a félkör alakú torony falához egy egyenes felületű fal épült. Keleti vége meredek ívvel délnek kanyarodott, nyugati vége pedig a hídpillérek vonalában ért