Horler Miklós: Budapest 1. budai királyi palota 1. Középkori idomtégla töredékek (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1995) (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 4. Budapest, 1998)
A budai királyi palota középkori idomtégla töredékei - I. Kutatástörténet
sét az 1460-as években Magyarországon járt lombard kőfaragókra vonatkozó adatokkal támasztotta alá. Gerevich László 1971-ben újból foglalkozott az idomtéglákkal, Buda és Pest középkori művészetéről írt könyvében összegezte a budai királyi palotáról írt monográfiában leírtakat. 17 Ebben a rövid összefoglalásban már csak két korszakba, a 13. és a 14. századba helyezte el az idomtéglákat. A 13. századi csoportban a már 1953 óta idesorolt elemeket mutatta be, megismételve elképzelését arról, hogy melyik épületeken lehettek elhelyezve: a legkorábbi épületek jöhetnek szerinte számításba, vagyis a délen fekvő István-torony és a Kisudvar keleti szárnya körüli terület, ahol a 13. századi palotát is feltételezte. A 14. századi csoportból párkány- és nyíláskeretdíszeket valamint szerkezeti elemeket ismertetett fényképeken, és megismételte a monográfia néhány rekonstrukciós rajzát is. Újból megkísérelte helyhez kötni ezen töredékeket az írott források alapján az I. díszudvar keleti szárnyán. Leírta azt is, hogy a téglák erős itáliai hatás alatt készültek, amelyre a mintákon kívül a kettős ablak, az itáliai palazzók jellegzetes ablaktípusa a bizonyíték. Újat tehát nem tett hozzá az 1966-ban kifejtettekhez. A budai vita Zolnay Lászlónak a királyi vár északi előudvarában 1973-ban megindult ásatásával éledt fel újra, és az idomtéglák két okból is újból az érdeklődés előterébe kerültek. Először is azért, mivel a feltárásokon ismét jelentős mennyiségben kerültek elő ilyen töredékek, másrészt pedig, mert az ásatások ugyan Zolnay László számára régi elmélete megerősítését jelentették, az idomtéglák azonban mindaddig Gerevich László felfogását látszottak alátámasztani. Ezért Zolnay már előzetes beszámolójában bővebben foglalkozott a témával és néhány rajzot is közölt az újabb leletekről. 18 A 13. századi idomtéglák létét úgy próbálta cáfolni, hogy nem fogadta el Gerevich László stiláris meghatározását. Minden eddig 13. századinak tartott mintát reneszánsznak jelentett ki, csatlakozva Balogh Jolán véleményéhez, akitől néhány művészettörténeti párhuzamot is átvett. A keltezésben viszont nem volt annyira szigorú, mint Balogh Jolán, a téglák keletkezési idejeként lehetségesnek tartotta az egész 15. századot. Egészen pontosan Zsigmondot, Borbálát és Mátyást nevezte meg, mint esetleges készíttetőket. Nagyon lényeges, hogy megírta, bár bizonyítékokkal ő sem szolgált, hogy az ásatásokon a korai rétegekből és gödrökből sehol sem került elő idomtégla, és felhívta a figyelmet arra, milyen nagy területen szétszórva találták a téglatöredékeket. 19 Zolnay László módszeresen tehát nem foglalkozott az idomtéglákkal, csupán néhány szempontot közölt, amelyek ellentmondani látszottak Gerevich László elméletének. Zolnay László feltárásaihoz kapcsolódva Duma György anyagvizsgálatokat végzett az idomtéglákon, az új leletekre is kiterjesztve figyelmét. 20 Rendkívül hasznos volt Duma György munkája, hiszen végre egészen más vizsgálati módszert alkalmazott, mint az őt megelőző, művészettörténész képzettségű kutatók. Tanulmányát könyvünkben újra közöljük, ezért most csak röviden foglaljuk össze eredményeit. Duma György tanulmányozta elsőként az idomtéglák felületeit és következtetett az ezeken látható nyomokból a készítési eljárásra. Laboratóriumi vizsgálatokkal megállapította, hogy a különféle díszítésű idomtéglákat mind azonos összetételű agyagból állították elő, sőt azt is sikerült bizonyítania, hogy ezt az agyagot Buda környékén bányászták. Az idomtéglák csoportokra osztása és a csoportok eltérő időpontokba való keltezése tehát ellentmond az anyagvizsgálatok eredményeinek.
