Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - IV. A feltárt töredékek értelmezése

Az új mellékhajó nem a nyugati fal vonalában kezdődik, hanem egy szakasszal keletebbre, hogy a kapuzat látványát ne zavarja. Az eredeti terv szerint apszidiollal zárult volna a diadalív vonalában, de végül, megnövelve kelet felé a toldalék kiterjedését, a szentély négyszög mellett új sekrestyét alakítottak ki. Ennek teteje fölött látható a két román kori ablak. Az északi sekrestyét lebontották, és a feltárt középkori alapfal vonalában építették fel újra, hogy megtámasszák vele a szentély kifelé dőlő északi falát. A nyugati karzat rekonstrukciójára nem került sor, helyére vasbeton karzat épült a barokk karzat magasságában, amely két karcsú, hengeres pillérre támaszkodik.

80 (113-114. kép) Az árkádok erősen sérült tagozatait kiegészítették, csupán az összetett pillér déli oldalát hagyták befejezetlenül. Szintén kiegészítették illetve rekonstruálták a karzatalj támaszait, vállpárkányait és boltváll-indításait. A hajó északi belső falán először minden féloszlopot kiegészítettek a kváderfal magasságáig (a 114. kép ezt az állapotot mutatja), de ezt soknak érezték, és a nyugati féloszlop alsó része kivételével levésették. Jelentős kiegészítésre volt szükség a szentélyben feltárt ülőfülke esetében is. A szentély déli szakaszába az újkori ablak helyére a szomszédos szakaszban levő ablak másolatát készítették el. Eredeti töredékek visszaépítésére az északi belső fal illetve az északi homlokzat faltagoló féloszlopainál, a déli sekrestye nyugati sarkában levő boltozatmaradványnál, továbbá a szentély keleti ablakánál volt mód. A templomba teljesen új berendezés készült. A barokk szobrokat és festményeket a szentélynégyszög falain helyezték el, a főoltár képe a plébániára került.

81 IV. A FELTÁRT TÖREDÉKEK ÉRTELMEZÉSE A felmérési illetve helyreállítási dokumentációkban a kibontott kőfaragványok lelőhelye csak néhány esetben szerepel. Dümmerling összefoglalóan az árkád- és nyíláselfalazásokon túl a szentélyt és a tornyot említi a töredékek lelőhelyeiként. Egy zárókövet már 1956-ban kibontottak a toronyból, továbbá három darab kőfaragványt a templomtól keletre, az utca túloldalán állt kertész-ház falából.

82 A diadalívhez illeszkedően feltárt apszishoz tartozott eredetileg a hajó északi homlokzatán futó lábazati párkánnyal megegyező profilú íves darab, amely a mai szentélyzáródás patkóíves részének lábazatából került elő. (335.1. kat.sz.; 156, 159. kép) Az egyik támpillérből bontották ki azt az íves darabot, amelyik élszedésének rézsűje alapján a patkóíves apszis lábazati párkányának felső elemét alkothatta. (335.111. kat.sz., 267. kép) Az apszis faltagoló féloszlopaiból származó két töredék a gótikus szentély alsó részéből került elő (335.117. kat.sz., DJ XXV., 62. kép), kettő pedig az egyik támpillérből (335.118, 335.119. kat.sz.).

83 Ezekhez a félkör keresztmetszetű féloszlopokhoz három fejezet társítható. Kettő közülük akantuszlevelek leegyszerűsített befoglaló formáival képzett kehelyfejezet. (335.120, 335.121. kat.sz.; 240, 241, 243, 244. kép) Valószínűleg ezek egyike volt az a „kisebb románkori lombdíszű fejezet", amelyet a szentély négyszög nyugati felső ablakában találtak.

84 A harmadik féloszlopfő sarkait emberfejek díszítették. (335.122. kat.sz.; 242, 245. kép) A kőtári rekonstrukcióban ez utóbbi fejezet fölé illesztették azt a valamivel kisebb vállpárkány elemet,