Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

A sopronhorpácsi plébániatemplom - IV. A feltárt töredékek értelmezése

amely a kapuzaton is szereplő típust képviseli, és amelyet a szentély belső falából bontottak ki. (335.123. kat.sz.) A fejezetekhez vállpárkány nélkül illeszthető a kőtöredékek közül egy háromszögű oromzat, amely fölött a függőleges alapfelület valószínűleg nem a hanyag faragás miatt nem egyenes, hanem azért, mert íves falba szánták. (335.124. kat.sz.; 251. kép) Ivsoros párkány elemeiből 8 db található a kőtárban, közülük egy páros. (335.125-132. kat.sz.; 246-248. kép) A párkányzathoz tartozó kövek között egy fűrészfogas és egy gyémántsoros is szerepel. (335.133, 335.194. kat.sz.; 249-250. kép) A többi párkányelem homorulattal alátámasztott lemezből áll. ( 335.134-138, 195, 225. kat.sz.) A felsorolt különböző párkányelemek homlokfelülete egyenes, de oldalsó illesztési felületeik hegyesszögben csatlakoznak, ebből következően az apszishoz is tartozhattak. A kőfaragványok között többféle ablak maradványai fellelhetők. Számos töredék van a szentélyapszis ablakainak típusából. Ezekből összeállítottak egy ablakot, és van még ebből a típusból egy további könyöklő és egy záradékdarab is. (335.139-149. kat.sz.; 261-263. kép) Külső felületük íves, tehát az egykori apszisba készültek. A szentélynégyszög nyugati felső ablakának két külső keretkövét - egy rézsűs ablakbéllet kőrétegének két elemét - még a gótikus helyreállításkor vették ki helyükről, és a szentély keleti és északkeleti szakaszába építették be falazókőként. (335.109, 335.110. kat.sz.; 264-265. kép) Fennmaradt három egyforma ikeroszlopfő is. Eredeti elhelyezésükre semmilyen biztos támpontunk nincs. Egy esetleges kerengőarchitektúrához túl kicsik: abakuszuk 33x16,5 cm-es. (335.196-198. kat.sz.; 253-258. kép) Elképzelhető, hogy a páros oszlopokkal osztott ablakok kereteihez tartoztak azok a merőleges keresztmetszetű kőelemek, amelyek az apszis ablakain alkalmazott bimbós díszítéssel rendelkeznek, és megmaradt rajtuk a vörös festés. (335.150-156. kat.sz.; 259, 260. kép) A déli árkádsor összetett pillérének magjából előkerült szoborfejen (335.30. kat.sz.; 179. kép) csak a hajnál van meg az eredeti felület, ami vékony, párhuzamos rovátkákkal van kialakítva. A töredék a fejforma, a hajkezelés, és a méret vonatkozásában is közel áll a nyugati kaputimpanon legépebb, bal alsó angyal fej éhez. A darab eredeti helyeként a meglévő hat angyaltöredék közül csak a szinte teljesen elpusztult jobboldali felső jöhet számításba, de az sem zárható ki, hogy a trónoló Krisztus két oldalán egy alsó sorban is voltak alakok. Dümmerling leírásából nem derül ki, hogy pontosan hol vésték meg az összetett pillért. A pillér külső oldalát a 18. században faragták le, és magját jórészt téglával foltozták ki. A töredék legvalószínűbben ekkor kerülhetett ide. Feltehetően a nyugati kapu timpanonjából származik az a kisméretű ruharedő-töredék is, amely a torony falában látható. (335.223. kat.sz.) Egy nagyobb töredékcsoport szerkezetileg és formailag összefüggést mutató darabjai feltehetően a templom déli kapuzatából származnak. Három kőfaragvány kapubéllet fejezetsávjához tartozott. A kép épebb darabon a bélletpillér lesarkításának viszszametszéséhez oszlopfejezet töredéke kapcsolódik. Az egyik bimbós kehelyfejezet, a bimbó alatt fonatos inda töredékével. A bélletpillér egyszerű keretezésű homorulata csúcsban végződik, és a középső szárból kiágazó levelek töltik ki. (335.25. kat. sz.; 166, 169. kép) A másik, igen sérült fejezetet két sor, bimbóban végződő levél borította, a kehelyperemet apró levelek támasztották alá. (A főkapu északi bélletoldalának középső oszlopfőjén szerepel ez a megoldás.) A pillér lesarkítását itt sarkantyús vissza-