Horler Miklós: Győr-Moson-Sopron megye I. Sopronhorpács, plébániatemplom (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 3. Budapest, 1995)

Előszó (Horler Miklós)

Az egész vállalkozás fő feladatának továbbra is a leltározást tekintem, így elsősorban ennek módszertani kérdéseivel szeretnék foglalkozni. A sorozat eredeti elgondolásában csupán egyféle katalógus szerepelt, amely a töredékekre vonatkozó minden információ tartalmaz. A visegrádi kötet szerzője vetette fel egy olyan „tipológiai-szerkezeti katalógus" bevezetését is, amely az egyes töredékekből összeállítható építészeti egységeket is rendszerbe foglalja. Ezt, mint a feldolgozó munka részét, jó ötletnek tartottuk, és helyt is adtunk annak a kötetben. A megvalósult katalógus, majd az annak nyomán megindult hasonló munkák tapasztalatai alapján azonban meg kellett állapítanunk, hogy annak célja és módszere revízióra szorul. Már Marosi Ernő recenziója is az anyag áttekinthetőségének és kezelhetőségének kritikai észrevételei végén ezt a szerkezeti katalógust, mint az olvasó újabb ,,kínjait" említi, ami nem alaptalan. Ebbe a katalógusba ugyanis számos olyan adat, információ is belekerült, amelyek egy része a töredékek katalógusában elhelyezhető, más részei pedig az összefoglaló tanulmányba kívánkoznak. Ily módon számos felesleges átfedés, ismétlődés keletkezett a kötetben, emellett a töredékekből kibontakozó építészeti összefüggéseknek megértése, illetve az épület megfelelő részeihez való hozzáillesztése nehézkessé vált. Ennek tanulságai alapján újból átgondoltuk a töredékek alapleltárának tartalmi és metodikai kérdéseit, valamint a megtartott, de módosított „tipológiai-szerkezeti katalógus" célját és módszerét is. Mindenekelőtt a töredékek katalógusának első tételét egy olyan részletesebb leíró meghatározássá bővítettük, amely a töredék építészeti funkciója mellett kitér annak formai kialakítására (anélkül, hogy profilokat vagy díszítéseket részletesen leírna), szerkezeti jellegű sajátosságaira, funkcionális összefüggéseire más darabokkal, megállapítható vagy feltehető eredeti helyére, felületi kialakítására és állapotára. Ezzel kapcsolatban áttekintettük a töredékek meghatározásának terminológiai kérdéseit is, és elhatároztuk a Lapidarium Hungaricum sorozaton belül egy egységes terminológiai szótár kialakítását. Ezen a téren éppúgy egységes szóhasználatot tartunk szükségesnek kialakítani a sorozaton belül, mint a kőanyagok meghatározásában. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban egyébként Marosi Ernő recenziója számos olyan problémát vet fel az építészettörténeti kutatás oldaláról, amelyek a két diszciplína művelőinek személyes konzultációját kívánják. Ilyen egyeztetéseket kezdeményezni fogunk. Ennek keretében lehet előrelépni olyan kérdésekben, hogy mit vár az építészettörténet a geológusoktól, és milyen lehetőségeket ígérhet az ásványtan tudománya ezek kielégítésére. A töredékek méreteinél a továbbiakban mellőzzük a „magasság-szélesség-vastagság" sorrend előírását, mert ezek a fogalmak a töredékek túlnyomó részénél nem értelmezhetők. Ehelyett „jellemző méretek" címen a töredék három fő dimenziójának méretét közöljük, és ahol lehet, külön megadjuk az átmérő vagy hosszúság méreteit. Konkrét következtetések úgy is csak a felmérési rajzok alapján lehetségesek. Marosi Ernő felvetette a lelőhelyek meghatározásának általánosságát vagy hiányát. Ezt a hiányt mi is érezzük, de a lelőhelyek pontos megállapítása - különösen a régi kutatásokból fennmaradt anyagoknál - alig lehetséges. Arra törekszünk, hogy a rendelkezésre álló kutatási dokumentációkból amit lehet felhasználjunk, sőt lehetőleg a lelőkörülményeket is rekonstruáljuk. Ezért is az E rovat címét „Lelőhely, lelőkörülmények" re bővítettük, ezzel is jelezve az ezirányú igényességet. A jövőre nézve ez az épü-