Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)

A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - IV. A palota második építési korszaka - 6. A kőfaragványok művészeti kapcsolatai

egyszerű, rézsűs profilmegállítás, a 15. század elejétől teljesen önálló lábazattípusok je­lennek meg. A visegrádi díszudvar többosztatú, grafikus profilú ablakának a profil be­foglaló formáját követő, megtörő vonalú lábazata (167, 319. kép) a későgótika legna­gyobb jövőjű típusát képviseli. Ez a forma Magyarországon legkorábban a 15. század elején ismerhető fel: több példány található belőle Zsigmondnak a század első negyedé­ben felépített tatai várában 137 (103. kép), valamint a budai Zsigmond-palota egyik ablakkeretén 138 (106. kép), és feltűnik a visegrádi fellegvár külső, Zsigmond-kori kapu­tornyán is. Ugyancsak a Zsigmond-kori, budai palotaépítkezéssel való szoros kapcsolatra vall a visegrádi EK-i palota fiókos dongaboltozatot tartó gyámköveinek (202, 326. kép) típus- és formálásbeli rokonsága a budai Zsigmond-palota alépítményének élkeresztbol­tozatot tartó konzolaival. 139 (112. kép) Több, Visegrádról ismert ajtó- és ablakkerettípus is feltűnik a budai királyi várban. 140 (109-111. kép) Ennek az anyagnak az úgynevezett „grafikus stílusú" részét Gerevich László az Anjou-korra datálta 141 , de legújabban Nagy Emese felhívta a figyelmet arra, hogy ilyen grafikus típusú profilok in situ is elő­kerültek a Zsigmond-kori D-i nagyterem melléképítményein. 142 A budai „grafikus stí­lusú" csoport legreprezentatívabb darabja, a lépcsőzetes szemöldökű, címerdíszes, hár­mas ablak (108. kép) figyelemre méltó sajátossága, hogy szemöldökkövén a bélletrézsűt - a szárkövekkel ellentétben - egy homorlattal gazdagították. 143 Ez a különös vonás megfigyelhető a Zsigmond-palota fentebb már említett nagy ablakkeretén is. 144 (106. kép) Továbbá érdemes megemlíteni, hogy a Schedel Világkrónika Budát ábrázoló met­szetén is feltűnik egy helyütt ez a sajátos, lépcsős szemöldökű ablakforma, mégpedig ép­pen a D-i nagyterem emeletén. 145 (107. kép) Úgy vélem, Budán ezt a meglehetősen nagyszámú - és nem is csak grafikus típusból álló -, Visegráddal rokon vonásokat muta­tó csoportot nem az Anjou-kori, hanem a kétségtelenül jóval nagyobb léptékű, Zsigmond-kori építkezésekhez kell kapcsolni. Az e budai csoport és Visegrád által meg­határozott körhöz szorosan hozzátartozik a tatai vár is. Az említett nyíláskeret­analógiákon kívül erre vall a tatai vár belső udvarának emeleti árkádsora (100. kép), amely a visegrádi díszudvar árkádsorának legközelebbi párhuzama. Tatán a földszint mind a négy oldalán körülfut egy folyosó, de az emeleten eredetileg csak a DNy-i hom­lokzat előtt állt árkádsor. 146 Ennek egyszerű, nyolcszögű pillérei, illetve a belőlük kifej­lődő ívek gyakorlatilag azonosak a visegrádi díszudvar földszinti árkádjával. Tata Visegrád és Buda között mind kronológiailag, mind pedig stílusát tekintve köz­tes helyet foglal el. E három emlék összefüggései lehetővé teszik, hogy egy az 1400 kö­rüli évtizedekben működő „királyi építőműhely" történetét felvázoljuk: a visegrádi pa­lota építésén a 14. század utolsó negyedében tevékenykedő kőfaragók egy része a század legvégén és a 15. század első évtizedében, más mesterekkel együtt résztvettek a tatai vár építkezésén. A tatai munkák befejezése után a 15. század második évtizedében ezek a kő­faragók az újabb nagy királyi építkezés színhelyére, Budára kerültek át. Itt azonban Zsigmond egy olyan hatalmas léptékű építkezésbe kezdett, amely össze sem hasonlítha­tó a tatai, de még a visegrádi munkálatokkal sem. Ez a műhely jelentős felduzzasztását igényelte. Az új kőfaragók - akik nyilvánvalóan átvették a műhely vezetését is - elsősor­ban délnémet kapcsolatokkal rendelkeztek. 147 Az ilyen módon átalakult királyi műhely került azután át Pozsonyba, ahol az 1420-as évek végén, az 1430-as években kifejezetten svábföldi, Ulmhoz kapcsolódó mesterek irányítása alá került. 148 Ebből a periódusból maradt fenn az a számadás, amely e műhelyt először megfoghatóvá teszi. 149 E számadás

Next

/
Thumbnails
Contents