Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)
A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - IV. A palota második építési korszaka - 4. A második építési korszak keltezése
oszlop lelőhelye ismeretlen. (197. kép) Hasonlóképpen egy 15 cm-es oldalhosszúságú hatszögű oszlopé is. 115 Megvan egy nagyobb hatszögletű oszloptípus fejezete és lábazata is. (200, 232.a-b. kép) Egy ilyen oszlop egyik elemét a K-i szárny utolsó két terme közti válaszfalba falazták be a harmadik periódus idején. Külön egységet képez a Ny-i homlokzat D-i szakaszában álló erkélyhez kapcsolható kőanyag, illetve néhány, ismeretlen származási helyű, az erkély stílusával rokon faragvány. A máig fennmaradt alépítményen csak a rézsűs lábazat (234.b. kép) és az elszedett profilú, szegmensíves záradékúként rekonstruálható ülőfülkék (67, 210, 232.e, 234.a. kép) tanulmányozhatóak. Ide kapcsolhatók azonban egy nyolcszögű, nyitott erkély kövei a kőtári anyagból. 116 (212-213, 215, 329-333. kép) Az erkély mellvédjének sarkain baldachinos szoborfülkék álltak, maguk a mellvédlapok talán fémből készültek 117 , a könyöklőpárkányuk viszont kő volt. A szoborfülkék felett nyolcszögű oszlopok emelkedtek, amelyek körtetagos gyűrű felett szemöldökgyámok közvetítésével hordták a koronázópárkányt. A rendelkezésre álló töredékek alapján - bár a szerkezet nagy része leírható - sem szélességi, sem magassági méretek nem állapíthatóak meg. A nagy-pince mellé D-ről a 18-19. században épített pince falaiból bontották ki azokat az ülőfülketöredékeket, amelyek alapján gazdagon profilait, orrtagokkal díszített, vimpergás lezárású sediliák rekonstruálhatóak. (214, 236. kép) A párkánnyal kísért, meredek háromszögű fülkezáradékokat fiálék választották szét. Bizonyos rokonságot mutat ezzel a csoporttal - főleg mészkő anyaga miatt - egy gazdagon profilait árkádív is, bár ezt aligha sorolhatjuk az erkély faragványai közé, azoknál alighanem valamivel korábbi is. 118 (215, 237. kép) Figyelemre méltó profiljának hasonlósága egy fentebb tárgyalt ablakkeretéhez. 119 (224.b. kép) 4. A MÁSODIK ÉPÍTÉSI KORSZAK KELTEZÉSE Most, miután a lehetőségekhez képest megismertük a második periódus építkezéseit, rátérhetünk ezek kormeghatározására. Mivel konkrét és világosan értelmezhető, írott forrásokkal nem rendelkezünk, datálásunkat a régészeti megfigyelésekre kell alapoznunk. Ezekre legjobb lehetőséget a kápolna kutatása adott, mivel ez az épület minden előzmény nélkül, teljes egészében a második periódus idején épült, és a későbbi átépítések sem érintették olyan erőteljesen, mint az ÉK-i palotát. 1949 augusztusában a hajó KII. és K III. falpillére között, a kápolna legkorábbi padlójának fektetőhabarcsából egy hamis I. Lajos szerecsenfej es dénár (CNH II. 89.A) bukkant elő. 120 Ugyanebből a rétegből, valamint a kápolnaterasz más részein az építkezés korában keletkezett feltöltésből nagymennyiségű, bordázott és bekarcolt díszű fehérkerámia, valamint szürke osztrák kerámia került elő. 121 A kápolna DK-i sarka és a sziklafal között 122 , az építkezés befejezésekor végzett tereprendezés során hasonló kerámiaanyag került közvetlenül a levésett szikla fölötti feltöltésbe. Ezek között találtunk egy, a Holl-féle Anjou-kori I. csoporthoz tartozó, sárga mázas, szőlőindával díszített kályhacsempe töredéket. Azonos anyagú és mázú, dongás csempe hátfalához tartozó töredék került elő a kápolnaterasz második periódus korabeli támfala mögötti feltöltés alsó rétegéből. 123 Ilyen kályhacsempék előkerültek az É-i kis sziklaudvar alsó rétegéből, szintén szerecsenfejes dénárral együtt. 124 Ilyen csempéket közölt Holl Imre a budai várból, Mária érmekkel datált rétegekből. 125 Budán nyilvánvalóan az Anjou-kori várpa-
