Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)

A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - IV. A palota második építési korszaka - 5. A második periódusú épületegyüttes építészettörténeti összefüggései

lota korai Zsigmond-kori átalakításai során kerültek szemétre ezek a csempék, mint ahogy Visegrádon is a nagy átépítéshez fűződik e kályháknak az elbontása.

126 A kápolna DK-i sarka mellett a fent említett csempével együtt egy másik, világossárga mázas töredék is előkerült. A hajó legkorábbi padlószintje alatt pedig az építkezéskor keletkezett feltöltésben egy zöldesbarna és sárgászöld mázú csempetöredéket találtunk. Ezek késői Anjou- vagy korai Zsigmond-kori kályhákhoz tartozhattak.

127 Fontos kormeghatározó szerepük van az ÉK-i palota D-i szárnya alatti nagy-pince boltvállainak feltöltéséből előkerült érmeknek. Itt négy szerecsenfej es és két Szt. László ábrázolású, I. Lajos dénár mellett négy Zsigmond parvus is előkerült.

128 A leletanyag, elsősorban a szerecsenfejes dénárok alapján az építkezés kezdetét mindenképpen 1370 utánra kell helyeznünk.

129 A terminus ante quem-et 1405-1408-ban határozhatjuk meg, mivel ekkor az udvar végleg Budára költözött.

130 Nem tudjuk, hogy a palota újjáépítését melyik király kezdte el, de a munkák nagyobb része már Mária és Zsigmond közös uralkodása idején, 1387 után folyhatott le: mivel az északkeleti palota déli szárnyának pinceboltozatát Zsigmond érmek keltezik, ez a palota építésmenetének relatív kronológiájával összevetve annyit jelent, hogy a díszudvar szintjének kiépítésével egyidejűleg bekövetkezett tervváltoztatás már mindenképpen Zsigmond megkoronázása után történt.

131 5. A MÁSODIK PERIÓDUSÚ ÉPÜLETEGYÜTTES ÉPÍTÉSZETTÖRTÉNETI ÖSSZEFÜGGÉSEI Mint már felhívtuk rá a figyelmet, a visegrádi palota második periódusa egységes terv szerint épült, elrendezésének legfőbb jellemzője a szigorú szabályosságra való törekvés. Szó sincs itt a romok által első látásra sugallt, teraszaival a tájba harmonikusan illeszkedő palotáról. Az elrendezés lényegét, amelyet egykor az épületek zárt tömegei juttattak érvényre, ma már csak az alaprajz tükrözi. Az alaprajz logikáját a kedvezőtlen terepadottságok ellenére is érvényesítették. A rendelkezésre álló terület adott volt, hiszen egy korábbi, 14. századi épületegyüttes helyét foglalta el a palota, az országút és a hegyoldal között. Voltak funkcionális kötöttségek is, hiszen szükség volt egy nagy fogadó udvarra, nagyteremre, kápolnára, lakóépületekre, stb. Itt a szűkösen rendelkezésre álló sík területet az udvar és a nagyterem teljesen lefoglalta, ezért a többi épületet kénytelenek voltak a hegyoldalba építeni. Ennek ellenére a szabályosságról itt sem mondtak le, az EK-i palota tökéletes négyszögű alaprajza a legteljesebb ellentmondásban van a szabálytalan, lejtős tereppel, amelyre épült. Az már az ismeretlen építész személyes érdeme, hogy a rossz adottságokból végülis erényt tudott csinálni. Az építkezés közbeni tervváltoztatással - a fölső zárt udvar kialakításával és a K-i szárny megemelésével - bizonyos mértékű rugalmasságról is tanúbizonyságot tesz. Olyannyira sikeresen hajtotta végre feladatát, hogy a 15. század végi átépítés során éppen az alaprajzi elrendezés volt az, amelyet szinte érintetlenül hagytak, legfeljebb néhol az eredeti elveknek megfelelően továbbfejlesztettek. A szabályos alaprajzi rend ilyen mértékű tiszteletére Diósgyőr belső vára a másik legjellemzőbb magyarországi példa. (94,95. kép) Szabályos alaprajzú várak ugyan épültek az országban már a 13. században is, Diósgyőr azonban a korábbiakkal ellentétben nem síkföldi vár, hanem egy igencsak szabálytalan sziklatömb tetején áll, és tervezője,