Búzás Gergely: Pest megye 1. Visegrád, királyi palota 1. A kápolna és az északkeleti palota (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 2. Budapest, 1990)
A visegrádi királyi palota kápolnája és északkeleti palotája - II. Kutatástörténet - 2. 1948-1989
1968- ban a nagy-pincével D-ről szomszédos, újkori és az 1930-as években részben betöltött pincét tanulmányozták. 59 1969- ben a nagy-pince előterében 60 , 1970-ben pedig a pince bejáratát közrefogó támpilléreknél kutattak (67. kép), ezekből másodlagosan befalazott hypocaustumfedőlemezeket bontottak ki. 61 1970- ben lezárult az ÉK-i palota és a kápolna kutatásának második nagy korszaka, a következő években a palota többi területén még folytak ásatások, bár a korábbiaknál sokkal kisebb léptékben. 1949-től 1952-ig a kutatásokat Dercsényi Dezső, majd 1953-tól Héjj Miklós vezette. 62 A legnagyobb arányú feltárásokat 1949-1952 között végezték, egyszerre 5-6 munkahelyen, igen sok munkással dolgoztak. Később lassult a munkák üteme, és főleg a palota építéstörténetének kutatására került a hangsúly, egyre több falkutatást végeztek. A talált kőfaragványoknak sajnos csak egy részét leltározták be, de néhány jelentősebb darab lelőhelye megállapítható a kutatási dokumentáció alapján is. A kutatást vezető Dercsényi Dezső 1951-ben adta közre ismertetését Visegrád műemlékeiről, amelyben részletesen szólt a palotáról is. Művében fontos előrelépés a korábbi értékelésekhez képest, hogy hangsúlyozza a palota meghatározó jelentőségű, Mátyás-kor előtti periódusait, valamint felhívja a figyelmet a Mátyás-kori építkezések alapvetően későgótikus jellegére. 63 Héjj Miklós 1953-ban az Archaeológiai Értesítőben számolt be egy tömör, előzetes jelentés formájában az előző évek ásatási eredményeiről 64 , 1956-tól kezdve pedig a Régészeti Füzetekben közölt rövid jelentéseket a palotában folyó kutatásokról. 1953-ban elkezdett egy - sajnos kéziratban maradt - tanulmányt a kápolna feltárásáról. 65 A kápolna téglapadozatát 1954-ben Holl Imre közölte. 66 Ugyanő a középkori kerámiáról írott munkáiban a budai anyag mellett visegrádi leleteket is publikált. 67 1958-ban a Műemléki Topográfia Pest megyei második kötetében Dercsényi Dezső és Héjj Miklós adott minden korábbinál részletesebb ismertetést a palotáról. 68 Héjj Miklós még több népszerűsítő jellegű könyvet is kiadott. 69 Mindezek mellett azonban sajnos máig sem jelent meg a kutatást végző szakemberek tollából a palota egészére, vagy akár egyes részleteire vonatkozó, monografikus feldolgozás, az egyes publikációkban közölt építéstörténeti elképzelések sokszor nem teljesen fedik egymást; de e közlemények jellegéből adódóan, általában nem volt mód az egyes elméletek részletes bizonyítására. Különös jelentőséggel bírnak Balogh Jolán írásai. Már 1950-ben külön tanulmányban foglalkozott a palotával. 70 A Mátyás-kori művészetről írott nagy munkájában pedig - az építéstörténetre vonatkozó sajátos elméletei mellett - igen jelentős adatokat közöl. 71 Az utóbbi években az 1982-es schallaburgi Mátyás 72 és a székesfehérvári Nagy Lajos kiállítás katalógusában 73 jelentek meg a kutatások legújabb eredményei. Külön kell megemlékeznem a kőfaragványok feldolgozásáról. A palota területén az első nagyobbszabású rekonstrukció 1951-52-ben Lux Kálmán illetve Szakái Ernő tervei szerint készült: a kerengő K-i szárnyának felépítése magába foglalta öt kerengőablak, hét csillagboltozat-szakasz és a balusztrád egy részének helyreállítását. Az 1950-es évek második felében az újabb rekonstrukciós munkák során Sodor Alajos tervei szerint 74 több nyíláskeret kiegészítésére és visszahelyezésére került sor. Ezek közül két ablakot Gerevich László 75 , az ajtókereteket, és ezek mellett néhány borda-, ablakosztó-, és mérműprofilt, továbbá kőfaragójeleket Dercsényi Dezső és Héjj Miklós közölt. 76 A Sedlmayr János által tervezett, 1966-70-es helyreállítások a díszudvari kerengőrekonst-
