Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

töredékének fogalmát. A műemléki jogszabályt közreadó hivatalos kiadvány így maCQ gyarázza a „tartozék" kérdését: „A tartozék fogalmát a Polgári Törvénykönyv 95.§-ának (2) bekezdése határozza meg, ennek figyelembevételével építmény vonatkozásában tartozék mindaz a dologi tárgy, amely az adott építmény rendeltetésszerű használatához vagy épségben tartásához szükséges, vagy azt elősegíti, de az építményről való leválasztással sem az építmény, sem a leválasztott tartozék nem pusztul el, illetőleg az elválasztással értéke vagy használhatósága számottevően nem csökken." Mivel a műemlék vagy egy részének rombadőlésével mind az építmény, mind az arról levált töredékek értéke és használhatósága nagyonis számottevően csökken, sőt végső esetben maga a műemlék el is pusztul gyakorlatilag, a fenti jogi értelmezés szerint a töredékeket nem lehet a műemlék „tartozékának" tekinteni. így tehát a jogszabály meghatározásából nem tűnik ki, hogy az ingatlan műemlék szétszóródott töredékei az eredeti építménnyel együtt műemléki védelem alá esnek-e, vagy nem. Hasonlóképpen nem egyértelmű a műemléki törvény 29.§-ának szövege sem, amely az építkezés során előkerült leletekkel kapcsolatosan intézkedik, a következőképpen: „(1) Ha építkezés során építészeti emlék vagy építménnyel kapcsolatos képzőművészeti alkotás (lelet) kerül elő, a kivitelező köteles azt az építésügyi hatósághoz haladéktalanul bejelenteni és a lelőhelyet a hatóság intézkedéséig érintetlenül hagyni. Ez a rendelkezés nem érinti a 2/1965 (I. 8.) MM. számú rendeletben előírt — múzeumhoz történő — bejelentés kötelezettségét." A fentemlített és a műemléki jogszabályt közreadó hivatalos kiadvány a következőképpen kommentálja a fenti paragrafust:

59 „A Rendelet 29.§-a az ásatás során vagy ásatás esetén kívül végzett földmunka vagy más ok következtében a föld felszíne alól előkerülő — a műemlékvédelem alá nem eső — muzeális tárgy védelméről nem rendelkezik, mert e vonatkozásban a muzeális emlékek védelméről szóló 1963. évi 9. számú törvényerejű rendelet 16-17.§-ának rendelkezései szerint kell eljárni." Mint láttuk, az idézett 17. §. viszont azt mondja, hogy ,,Műemléki értéket képviselő tárgy esetében a felfedező a műemlékvédelemre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően köteles eljárni." A kör tehát bezárult, mindkét jogszabály egymásra utal, ugyanakkor egyik sem rögzíti egyértelműen, hogy a műemlék építészeti töredéke régészeti lelet-e, amely műemlékvédelem alá nem esik, vagy műemlék, amellyel kapcsolatban a műemlékvédelemre vonatkozó jogszabályok érvényesek. (Az utóbbi már csak azért is nehézségbe ütköznék, mivel a műemléki törvény a továbbiakban egy szóval sem utal arra, hogy műemlék töredékével miképp kell eljárni, míg a múzeumi törvény világosan lerögzíti a muzeális emlékekkel való eljárás módozatait.) Az építészeti kőtöredéknek, mint kulturális és történelmi emléknek fogalmi értelmezése és jogi hovatartozósága tehát teljesen megoldatlan. Gyakorlatilag mind a műemlékvédelem, mind a múzeológia foglalkozik vele, anélkül, hogy a hatáskörök, jogok és kötelezettségek egyértelműen tisztázva és kodifikálva lennének és a két terület kapcsolata rendezve volna. Ez a rendezetlenség további bizonytalanságok for-