Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)

Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE

Ebből a szempontból a legtöbbet nyújtják azok az áttekintő tanulmányok, melyek egyes lelet csoportok részletes elemzését és bemutatását tartalmazzák s így nagyobb számú töredék egyenkénti megismerését teszik lehetővé. Az ilyen publikációk vagy egy-egy épület, vagy egy régió — esetleg azon belül egy korból származó — töredékeit adják közre, ritkábban ornamentális vagy funkcionális típusok csoportját. Számuk több tucatra tehető, s az így bemutatott kövek mennyisége 1000 db körül lehet. Ide sorolhatók azok a kisebb tanulmányok is, amelyek egyetlen kő monografikus feldolgozását tartalmazzák. Hasonlóképpen nagyobb számú töredék feldolgozását jelentik az egyes műemlék helyreállítások kai kapcsolatos tudományos eredmények, amelyek legtöbbször gyakorlatban is megvalósuló anastylosis-szerű összeállításokban a legfontosabbat: a töredékek építészeti szerepét és összefüggéseit adják vissza a tudomány és az építőművészet számára. Ide tartoznak azok az elméleti rekonstrukciók is, amelyek ugyan nem valósulhatnak meg, de ugyancsak a rombadőlt műemlék építészeti összképét vagy annak egyes részleteit állítják elénk a töredékek konkrét elemzése alapján.

54 Végül ide sorolhatjuk a korszerű kőkiállítások rendezésével kapcsolatos tudományos munkákat, amelyek ismét számos töredék értelmezését teszik lehetővé. Mindezek eredményei csak részben publikáltak, de végülis magának a helyreállításnak ill. kiállításnak megvalósulása által is publikussá, felhasználhatóvá válnak. A helyreállítások eredményeit részleteiben is közzétevő publikációk száma nem több, mint az előbbiekben említett, egyes leletcsoportokra kiterjedő publikációké, de az ily módon feldolgozottá vált töredékek száma közel kétszer annyi. Ez abból következik, hogy a helyreállításnál az egy összefüggésbe tartozó kövek egészére van szükség, tekintet nélkül az egyes kövek formai jelentőségére, míg a publikáció válogathat, és általában válogat is, inkább stilisztikai, mint morfológiai összképre törekedve. (A négy visegrádi kút rekonstrukciója pl. egymagában ezernél több töredék feldolgozását jelentette, amelyek jó része önmagában keveset mondó építészeti elem, amely csak a rekonstrukcióban nyeri el értelmét, de amely nélkül maga az egész, a művészi összkép nem jöhetne létre.) A leggyakoribb publikáció-fajta a kutatási jelentések csoportja. Az ásatások, épületkutatások nagyobb részéről megjelenik valamilyen beszámoló, a rövidebb előzetes jelentésektől a néha több folytatásban közreadott részletes közleményekig. Ezek általában a műfaj kialakult szabályai szerint az épület történetét, kutatási előzményeit, a kutatás lefolyását és a feltárt in situ maradványokat ismertetik, a történeti periodizációval, régészeti leletanyagokkal és az azokból első megközelítésre levonható történeti és morfológiai következtetésekkel. Ezekben a beszámolókban általában csak a legfontosabb, az emlék stilisztikai és építészeti jellemzését illusztráló vagy művészeitörténetileg kiemelkedő töredékek kapnak helyet, még akkor is, ha a kutatás nagy számú követ hozott felszínre.

55 Az előkerült töredékek teljes lajstromát általában sehol sem közlik. (Ez alól csak a fentebb említett kevés publikációjelent kivételt.) A teljes kőanyag publikálására rendszerint később sem kerül sor, így növekszik évről-évre a raktárak anyagát duzzasztó, de a tudomány számára ismeretlenül maradó kőtöredékek száma. Nagy előrelépés volna, és az országos helyzetkép további romlását megállíthatná, ha a jövőben a kutatási jelentésekhez függelékként a feltárt kőtöredékek tel-