Horler Miklós: Általános helyzetkép (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 1. Budapest 1988)
Horler Miklós: MAGYARORSZÁG ÉPÍTÉSZETI ÖRÖKSÉGÉNEK HELYZETKÉPE
seki Líceum lapidáriumáról Szmrecsányi Miklós 1932-ben megjelent tárgymutatója 60 db-ról, és Dercsényi Dezsőnek az 1938-ban megnyílt székesfehérvári bazilika kőtár 113 db-járól. 50 Ha a régebbi és az újabb katalógusokban közreadott anyagot összevetjük, kitűnik, hogy a közgyűjtemények 1945-ig az akkor hozzávetőleg 10 ezer db ismert hazai kőtöredéknek mintegy 10 %-át tételes katalógusban közreadták, míg azóta csupán 282 db-ra vonatkozóan jelent meg új múzeumi katalógus, noha az országos anyag időközben 60 ezer fölé emelkedett, melynek 75 %-a múzeumi kezelésben van. A múzeumi katalógusok mellett 1978-1987 között négy olyan nagyszabású időszaki kiállítás katalógusa látott napvilágot, melyek az Árpád-kor, I. Lajos, Zsigmond és Mátyás korának művészetét mutatták be az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport ill. az MNG. rendezésében. 51 E katalógusokban a magyar középkor reprezentatív kőanyagából 203 Árpád-kori, 45 Nagy Lajos-kori, 121 Zsigmond-kori és 151 Mátyás- és Jagelló-kori, összesen 520 db töredék adatai jelentek meg, művészettörténeti tanulmányok keretében. A már megjelent katalógusokon kívül néhány egyéb tudományos program keretében készült, kiadás előtt álló katalógus is van. így a pécsi Dóm-kőtár 997 db-ból álló anyagának részletes leíró katalógusa, az MTA Művészettörténeti Kutató Csoport keretében Tóth Melinda munkája, a simontornyai vár 687 db töredékének az OMF keretében végeztetett helyreállítás kapcsán Horler Miklós által készített leltára, valamint a sárospataki vár 500 db reneszánsz töredékének már a LAPIDARIUM HUNGARICUM munkálatai keretében Feld István és Tóth Ferenc által készített leltára. Az utóbbi kettőnek kiadását e sorozat következő köteteiben tervezzük. A katalógus-helyzetet tovább javítják az egyes leletcsoportok tételes katalógusát is tartalmazó feldolgozások Az utóbbi évtizedekben több olyan tudományos publikáció is napvilágot látott, amelyek egyes lelet csoportok tudományos értékeléséhez azok tételes katalógusát is közreadták s ezzel a kutatás számára újabb jelentős anyagokat tettek hozzáférhetővé. Ezek közül messze kiemelkedik a Balogh Jolán munkássága, aki már az erdélyi reneszánszról írott átfogó munkájában, majd a Mátyás-kori adattárban, továbbá a Nagyvárad váráról készült monográfiájában, és a kolozsvári kőfaragómühelyekről megjelent kötetében egymaga több száz kőtöredék tételes leíró leltárát adta közre. 52 Rajta kívül Zolnay László 1977-ben a budavári szoborlelet 64 db-ját, Török Gyöngyi és Osgyányi Vilmos 1981-ben a Budapest-belvárosi plébániatemplom, valamint a MNG reneszánsz kőanyagának 28 db-ját, Feld István és László Csaba a csővári és solymári várak 77 töredékét, Gervers-Molnár Vera 1983-ban a sárospataki plébániatemplom 67 sírkövét, Engel Pál — Lővei Pál - Varga Lívia Zsigmond-kori bárói sírkövek 22 db-ból álló sorát, Scheiber Sándor 1958 és 1983 közötti közleményeiben közel 100 zsidó középkori és török hódoltság-kori sírkövet, Marosi Ernő 1984-ben Esztergom 12—13. sz.-i művészetéről írott munkájának függelékében 90 db kőfaragványt, G. Sándor Mária a baranyai reneszánszról publikált tanulmányában 112 db töredéket közölt tételes leltár formájában, mindezzel újabb 1000 db körüli kőemlék katalógusát bocsátva a tudományos kutatás rendelkezésére. 53 Az egyéb publikációk további csoportokba oszthatók, aszerint, hogy mennyibenjelentik valóban a kőtöredékek feldolgozását.
