Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Feld István: Bodrogolaszi román kori temploma

4. kép. A templom délkeleti felől, 2003 találtuk már a déli homlokzaton. Az addig nyitott toronyaljat kőkeretes ajtóval zárták le, elfalazták, illetve részben kibontották a torony ablakait s végül - elődje bontása után? - megépítették a ma is álló nyugati karzatot. A hajó toronyhoz csatlakozó nyugati oromfala fedlapokat, illetve tükrös sarokdíszt kapott. A templom így kialakult barokkos megjelenését azután kissé megváltoztatta az 1878. évi újjáépítés, ekkor kapott két nyugati támpillért a torony, s ebből az időszakból eredeztethető a sekrestye és a hajó-szentély utolsó fedélszéke is. Bár dolgozatomban alapvetően arra vállalkoztam, hogy a Bodrogolaszi román kori plébániatemplomának építéstörténetét foglaljam össze, mégsem térhetek ki az Erdei Ferenc által tervezett műemléki helyreállítás rövid ismertetése elől. Az 1975 és 1981 között elvégzett munka célja egyrészt a felmerült műszaki problémák megoldása volt - az épület egésze, s különösen a torony állékonyságának biztosítása, amivel lehetségessé vált a két 19. századi támpillér bontása is -, de ennek során teljesen új szerkezet váltotta fel az addigi sekrestyét, továbbá a torony és a hajó addigi lefedését is. A tervező ennek során elsősorban az Árpád-kori állapot visszaállítására, illetve jelzésére törekedett, ezért kapott az eredeti lenyomat figyelembevételével új fedélszéket a hajó s új, semleges sisakot a torony. A karzatot ugyanakkor érhetően nem bontotta el, s nem merült fel a szentély megemelt falának visszabontása sem. Alkotókedvét