Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéje

A sekrestyeajtó felett levő oratóriumablak bizonyos részletei azonosak az ajtóéval, a két faragvány valószínűleg egyidős, azonos műhely munkája. A mai külső ablakok könyöklőpárkánya az oratóriumablakéval egyező formákat mutat. Talán ezeknek a faragvanyoknak a készíttetése kötődik Demeter préposthoz,

23 aki tulajdonképpen a középkori sekrestyeépületet újíttatta fel. A főszentély belső képe is átalakult némileg a megerősítés során. A középkori ablakok könyöklőjéhez igazodó övpárkányt lefaragták, és a felette eredetileg megvékonyodó falat köpenyezték. Az oratóriumablakot is a vakolt köpenyfal veszi körül, az ablakkeret a köpenyezett falsíkhoz illeszkedik, a munkálatok során tehát át kellett helyezni. Amennyiben ekkor még állt a középkori sekrestye, az megmagyarázza, hogy miért nincsen szerkezeti kapcsolat a köpenyfal és a sekrestye falai között, és miért nincsen köpenyezve a főszentély támpillére teljes magasságában. A középkori sekrestye keleti fala ugyanis nyugatabbra esett a mainál, a támpillér tengelyében húzódott, és ahhoz csatlakozott, nem a főszentély falához. Ebben az időben a támpillér nyugati oldalának alsó zónája a sekrestye belső terének, a keleti a homlokzatnak a része volt. A fal áthelyezésének oka nem a belső tér megnagyobbításának igényében keresendő, hiszen alig egy méterrel került arrébb. Valószínűleg közös gyökerű lehetett a sekrestye mai felújításának

24 indokával, az alapfalak, illetve az altalaj elégtelen teherhordó-képességével. A fentiekből megállapíthatjuk, hogy a ma álló sekrestye

25 több szempontból is hű mása, megújítása a középkorinak, elrendezése, közlekedése teljesen elődjének mintájára alakult, ahogyan a főszentély megerősítése is a 5. kép. A sekrestye ajtaja és oratóriumablaka, 2001