Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Sarkadi Márton: A gyulafehérvári székesegyház régi sekrestyéje

régi tiszteletben tartásával történt. Talán nem túlzás, ha némi tudatosságot is tulajdonítunk annak, hogy a törökök elleni háborúk lezárása és a székesegyház református kézből való visszaszerzése után a főpapság a középkori maradványokat példának tekintette. Jegyzetek 1 Bécs, Kriegsarchiv. Átrajzolt változata közölve: Entz Géza: A gyulafehérvári székesegyház. Budapest, 1958. 122. A térkép legújabb közlése: Kovács András: Késő reneszánsz építészet Erdélyben. Budapest - Kolozsvár, 2003.43.: 52. kép 2 Uo., 124., 160

139 3 Uo., 21. 4 Uo., 124. 5 Entz Géza magyarázat nélkül alkalmazza a régi sekrestye elnevezést. Uo., 18. és később. A továbbiakban az ún. régi sekrestye megnevezés alatt mi is a déli mellékhajó két keleti szakaszához kapcsolódó épületrészt értjük. 6 Uo., 124. 7 Mártonfi György püspök kőfaragókkal kötött szerződésének 4. pontja. Uo., 194.: TF. 86. 8 A XX. század elején lerövidített épület sarkainál beljebb! 9 Möller István Gyulafehérváron végzett munkáját Entz Géza részletesen tárgyalja. Uo., 127130. 10 Későbbi kutatás számára Möller István felbecsülhetetlen értékű anyagot hagyott hátra, egyrészt rajzi dokumentáció formájában, másrészt a helyreállítás közben az eredetihez hozzátett részek finom megkülönböztetésével. Példaként hadd idézzük, hogy a cserére szoruló eredeti kváderekbe faragott kőfaragójeleket kifűrészeltette a kőtömbből, és beleillesztette az újba. Az új kövekbe belefaragtatta készítésük dátumát, és annakjeiét, hogy egy meglévő régi kő kiváltásaként (F, azaz facsimile), vagy rekonstruált épületrész alkatrészeként (R, azaz restauratum) kerültek-e az épületbe. 11 A középkortól napjainkig fennmaradt a toronyalj ilyen használata a pozsonyi Szt. Márton templomban. (Ezért az információért köszönettel tartozom Takács Imrének.) Gyulafehérváron a helyzet logikájából adódóan, napjainkban, a sekrestye felújításának idején az északi toronyalj szolgál sekrestyeként. A középkori állapotra vonatkozóan: a gyulafehérvári székesegyház hosszházának építésmenete, a régi templom bontásának, és az új használatba vételének viszonya nincs minden részletéig tisztázva. Az északi mellékhajó és torony mai formájában mindenképpen korábbi a délinél, még tatárjárás előtti. A déli torony és mellékhajófal egy része csak a 13. század végére épült ki - vagy épült újjá. A déli toronyalj jól zárható helyiség, csak egy ajtónyíláson át közelíthető meg. A 18. század elejétől a 20. század végéig bizonyosan, de valószínűleg korábban is levéltárként szolgált 12 Entz(1. jegyzetben i.m.) 182.: TF. 30. 13 Uo., 183.: TF. 34. 14 Uo., 184.:TF.41. 15 Uo., 190.:TF.74. 16 Éppen ezen a helyen különösen fontos lenne az alapfalak léte, ugyanis az ún. régi sekrestye építésének szándékát keltezi a mellékhajófal alapozásának hiánya, és az ún. régi sekrestyét a mellékhajótól elválasztó pillér pontalappal történt megépítése. Erről a kérdésről Id. Tóth Sándor: A gyulafehérvári fejedelmi kapu jelentősége. = Építés-Építészettudomány, 15. 1983. 405. 17 Entz (1. jegyzetben i. m.) 190.: TF. 74.