Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Tamási Judit: Jövőnk forrása. A kuturális örökség, mint nemzeti erőforrás

nyitása csak a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának megalakulásával valósult meg, s ez nyitotta meg az utat a törvényi szabályozás egységesítése és az integrált intézményrendszerfelépítése előtt is. Az újonnan alakult kulturális tárca jogalkotási koncepciója szerint a kulturális örökségi területet két átfogó törvény volt hivatott szabályozni: az egyik a védelem (hatósági munka), a másik a közszolgáltatások (múzeum, levéltár, könyvtár) területét. Közülük az első, a 2001. évi LXIV. törvény kulturális örökségünk anyagi valóságukban fennmaradt elemei együttes, integrált védelmének jogszabályi alapja. A már többször említett három, korábban részben külön törvényben szabályozott szakmai területet szabályozza egységes szemlélettel. A törvény rendelkezett az addig széttagolt hatósági munka egy intézmény keretében történő összehangolásáról is, egy integrált örökségvédelmi szervezet, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) mint országos illetékességű szakhivatal létrehozásáról, amely az összes műemlékvédelmi, műtárgyvédelmi és régészeti hatósági és szakhatósági jogkört gyakorolja. A integrált és komplex hivatali szervezetnek egyfelől az örökségvédelem állami feladatainak teljes körű ellátását kellett megcéloznia, azaz úgy kellett kiépülnie és működnie, mint egy „örökségvédelmi kvázi-kormányzatnak". Ez a teljes körű védelmi rendszer megteremtését jelentette oly módon, hogy minden örökségvédelmi feladatnak intézményes „gazdát" kellett találni. Másfelől a kormányzat a Hivatal létrehozásával annak a társadalmi igénynek próbált elébe menni, hogy átlátható és kiszámítható ügyintézési és döntéshozatali struktúra épüljön ki az örökségvédelem területén. A KÖH ügyfélbarát, az állampolgárokkal együttműködő és nekik szolgáltató közintézményként határozta meg önmagát. A szolgáltató hivatal modellje két fő pillérre épült: a kulturális örökségi elemek tekintetében integrált, ún. egyablakos hatósági, ügyfélszolgálati rendszerre, amely az állampolgárok számára egyszerűbbé teszi és lerövidíti, és a regionális szervezeti rendre, amely az ügyekhez és az ügyfelekhez közelebb viszi az ügyintézést.

8 Kulturális örökségvédelem Nemzet és Európa kettős viszonyrendszerében Az „örökségvédelmi rendszerváltás" fordulatot hozott az anyaországnak a határon túli magyar kulturális örökség megőrzését célzó politikájában is. A szemléletbeli változás alapja az a felismerés volt, hogy kulturális (elsősorban épített)