Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Tamási Judit: Jövőnk forrása. A kuturális örökség, mint nemzeti erőforrás

Jövőnk forrása. A kulturális örökség mint nemzeti erőforrás Tamási Judit „Múlt nélkül nincs jövő sem." (ICOMOS római kongresszusa, 1981,) A kulturális örökség fogalma, a mai ember viszonya a kulturális örökséghez A kulturális örökség jelenleg használatos fogalma mindössze néhány éve kezdett - európai példákat (cultural heritage, patrimoine culturel) követve - meghonosodni a hazai közgondolkodásban. Kulturális örökség összefoglaló névvel illetjük nemzeti múltunk tárgyiasult, anyagi valóságukban is fennmaradt és ekként érzékelhető - ingó és ingatlan - emlékeit. A kulturális örökség gyűjtőfogalom; jókora halmaz, amelynek részhalmazai az épített örökség - annak országosan védett (műemlékek) vagy helyi védelem alá helyezett vagy jogi értelemben nem védett, de arra érdemes elemei -, a régészeti lelőhelyek és régészeti leletek, valamint a(z ingó) kulturális javak - némileg leegyszerűsített, közkeletű megnevezéssel: műtárgyak. A kulturális örökségvédelem ily módon három szakterületet foglal magába: a műemlékvédelmet, a régészetet és a műtárgyvédelmet. A kulturális örökség gyűjtőfogalom tárgyi emlékanyagot takar; a ránk hagyományozódott szellemi kultúrkincs (pl. a folklór) már nem tartozik körébe. Részét képezi viszont a nem tárgyiasult örökség (intangible heritage - nem tapintható, nem érzékelhető) - akkor és amennyiben az a tárgyi örökséghez kapcsolódik, sajátos „atmoszférát" alkotva körülötte. Éppen ebben az „atmoszférában" rejlenek a kulturális örökség társadalomszervező erejének gyökerei. Az örökségvédelem tárgya, a(z itt most tágabb értelemben értendő) műemlék ugyanis egyszerre mű és emlék - s ez nem pusztán játék a szavakkal. Mű, mert emberi produktum, s emlék is egyben, mert esztétikai és/vagy történeti értéke miatt különleges aurával övezi a közösségi tudat. Azon túl, hogy materiális, vagyoni érték, szellemi kincs is. Védelme, gondozása nem csupán anyagi valóságára irányul, hanem arra is, hogy mint a nemzeti múlt ereklyéjét