Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Bardoly István: „Tévedéseiben is becsületes idealista.” Apró adalékok Kenczler Hugó életéhez

kötelezettségét - semmilyen terhelő adattal nem szolgáltak tevékenységükről, sőt hangsúlyozták, hogy nincs tudomásuk egyéni inkorrektségükről.

21 így tett Petrovics Elek főigazgató is 1919. szeptember 26-án - nem kis erkölcsi bátorságot tükröző - tanúvallomásában: „Kenczler Hugó 1918. októberben osztatott be a Szépművészeti Múzeumhoz. Itt a könyvtárt és a fénykép gyűjteményt kezelte. Múzeumi szolgálata alatt elfoglaltságom miatt keveset érintkeztem vele. A diktatúra alatt sem volt a Szépművészeti Múzeummal sok kapcsolata, csak a könyvtár átszervezése volt reá bízva. Működésének zöme a műtárgyak szocializálására és a Nemzeti Múzeum újjászervezésére esett. Feltett kérdésre kijelentem, hogy Kenczler egyéni tisztességében éppúgy nem kételkedem, mint a többi említett egyénekében."

22 A Tanácsköztársaság bukása után egy ideig Budapesten bujkált,

23 majd augusztus végén, szeptember elején Bécsbe emigrált. 1920. november 14-én a miniszter a fegyelmi bizottság határozata alapján állásvesztésre ítélte és ügyét a budapesti kir. ügyészséghez továbbította a Műtárgyakat Társadalmasító Bizottságban folytatott tevékenysége miatt.

24 Természetesen a sajtótámadások sem maradtak el, igaz a szaklapokban még csak óvatosabb formában.

25 Kenczler rövid ideig Bécsben tartózkodott, de már 1920 márciusában találkozott Károlyi Mihállyal Liberecben. Valószínű, hogy ő közvetített Kun Béla és Károlyi között, aki ekkor az emigránsok gazdasági megsegítésének megszervezésén fáradozott.

26 Károlyi egy 1920. május 31-én kelt levelében kéri Kenczlert, hogy legyen a magyar emigránsok segélyakcióját irányító iroda vezetője.

27 Kenczler vállalta a feladatot s 1920. június 13-a után már Prágában volt.

28 A segélyakció anyagi alapjait -, később a Bécsi Magyar Újság fenntartási költségeinek egy részét - a Károlyi s felesége tulajdonában lévő festmények eladásából szerették volna előteremteni, ami csak részben járt sikerrel. A képek eladásának lebonyolítója is Kenczler volt, de Prágából történt távozásának valószínűleg nem csak ez volt az oka.

29 1920. december 31én már Berlinből írta Károlyinak: „Prágában az Ön távozása után a viszonyok még lényegesen megromlottak - az utolsó hetekben rettenetes volt, s én már a végső pillanatban mentem el onnan. Itt jól vagyok, sikerült odáig eljutnom, hogy a Humboldt-Hochschulen (szabad főiskola, olyan univerzität-extensionféle) előadásokat fogok tartani, egyelőre 10-et, s a Musik-Akademien helyettesítek valakit egy szemeszteren át. Ha a német előadások sikerülnek, talán megkeresem végül tudományos mesterségemmel a betevőmet. Ez is valami. Haza keveset gondolok - s ritkán remélem, hogy hamarosan történik valami."

30 A képekkel kapcsolatban is részletesen tájékoztatta Károlyit: „A képek közül a Guardi óta, amelyet még Prágában bonyolítottunk le, kettőt sikerült eladnom