Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Bardoly István: „Tévedéseiben is becsületes idealista.” Apró adalékok Kenczler Hugó életéhez

Dr. Wallenstein útján, a kis Lucas-t s a Daubignyt, az utóbbit nagyon nehezen, többszöri meddő kísérlet után, s csak összesen 4 napja. [...] A képek közül kettő, a kis francia arckép és Lawrence Wallensteinnál van, a Hogarth nálam. [...] A Hogarth-képpel nem tudok mit kezdeni. Senki sem akar abba belemenni, hogy a képe eredeti, bár Friedländer

31 lehetségesnek tartja a kép eredetiségét anélkül, hogy biztos volna benne. Elismerik, hogy a kép jó qualitású, de a már nehéz konjunktúra mellett nem merik a vételt a kereskedők reszkírozni. Próbálkoztam a legnagyobb aukcióházban Lepkénél, ahol még 50 000 márkát sem akartak limitnek elfogadni. Tekintve, hogy Lepkénél költség, provízió és luxusadó fejében 30% megy le, ezt nem tartom megoldásnak. Sikerült egy Curt Glaser

32 nevű múzeumi ember segítségével egy hollandus műkereskedővel összeköttetésbe lépnem, de sajnos ez sem járt eredménnyel."

33 1921 áprilisában Berlinben részt vett a Kun-frakció értekezletén.

34 A képek eladása azonban nehezen megy, mert „Berlinben most képet eladni nem lehet. A piac nagyon rossz."

35 Végül is visszaküldte a képeket Münchenbe Pappenheim grófnénak - melyek közben Zorn és Munkácsy műveivel gyarapodtak - s ekkor írta Károlyinak, kétségeit nehezen leplező makacs hinni akarással: „Örülök, hogy jól vannak. Én nem látom a változást olyan messzi időre esőnek, a világpolitikai erjedés s az azzal kapcsolatos események szerint korábban fogják a döntést provokálni. Nekünk, akik az osztályharcot egész végső konzekvenciájáig akarjuk megharcolni, később fog az időnk jönni, mint azoknak, akik a burzsoázia megmentésének a hívei. Nyugalom sehol nincs a világon, s az élet minden tisztességesen élő embernek nagyon nehéz ma. A kitartás több, mint erkölcsi kötelesség."

36 A képek eladásával, utóbb visszaküldésével kapcsolatban Jászi Oszkár is érintkezésbe lépett többször Kenczlerrel.

37 Károlyinak küldött utolsó levelében írta 1922. március 20-án: „éppen most kiutasítottak Németországból, s a német »szövetsegest« 3 napon belül el kell hagynom."

38 1922 márciusában Kassára költözött abban a reményben, hogy állást kap a múzeumban. A Slovensky Vychod c. lapban Strelinger Dezső azonban hajszát indított ellene. Az amúgy is gyenge fizikumú és egészségű ember összeroppant, tébolydába került és néhány napon belül, november 28-án meghalt.

39 Magyarországon csak egy rövid, de annál emberségesebb cikk búcsúztatta A Műbarát hasábjain. Igaz, Elek Artúr írta. Méltatva tudományos eredményeit, mind a régi magyar művészet, mind a művészetesztétika és művészetpedagógia terén, avval zárta sorait: „Lelkes és a tudománynak önzetlenül élő ember volt. Tévedéseiben is becsületes idealista."

40