Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)
Jékely Berta: Kalaznó településszerkezeti vizsgálata
Jegyzetek 1 A németek 18. századi Tolna megyei letelepítésére és Kalaznó településtörténetére vonatkozóan Id. Schmidt János: Német telepesek bevándorlása Hesszenből Tolna-Baranya-Somogyba a XVIII. század első felében. Győr, 1939.; Szita László: A lutheránus németség bevándorlása és településtörténete Tolna megyében a XVIII. században. In: Tolna Megyei Levéltári Füzetek, 5. Szekszárd, 1996. 5-163. Várnagy Antal: Hőgyész - Községtörténeti monográfia. I-II. Hőgyész, 1990-1998. 2 Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Ö. 292. Extractus Völgysegiensis 1730/31. Közli: Szita (1. jegyzetben i. m.) 76. 3 Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, Acta Urbariala, Kalaznó. Közli: Szita (1. jegyzetben i. m.) 76. 4 Első katonai felmérés 1782-1785., Coll XI, Sect. 28. 5 A Tolna megyei német falvak jelentős része Kalaznóhoz hasonlóan völgyi településid. Tóth Ferenc: A németség elterjedése és településformái a Dunántúlon. Szigetvár, 1931. 6 Bárth János:Település. In: Magyar néprajz. IV. Életmód. Szerk. Balassa Iván. Budapest, 1997.41. patak menti falunak, Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Budapest, 1979.24. - völgyi falunak nevezi ezt a formát. 7 A Hőgyészi Uradalom Térképe 1791. Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, T. 72/11. 8 Cserna Antal - Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről. Szekszárd, 1986.117. 9 Második katonai felmérés 1829-1866. (1858), Coll X20. Sect. 59. 10 Kataszteri térkép 1859. Szekszárd, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, K. 54. 11 Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. II. Pesten, 1851. 166. (1851-ben 878 fő) A Magyar Szent Korona országainak 1900. évi népszámlálása. I. Budapest, 1902. 254 (1890-ben 1033 fő) és 129. (1900-ban 200 épület) 12 Jelen tanulmány terjedelmi keretei nem teszik lehetővé, hogy részletesen foglalkozzunk a Kalaznón a 19. századvégén meginduló, az I. világháborúban megtorpanó, majd a II. világháború előtt és alatt ismét meginduló, a tejgazdaságon alapuló gazdasági föllendüléssel. A gazdasági folyamatokTolna megye több településéhez hasonlóan zajlottak, amire vonatkozóan ld. Ettig László: A Völgység szarvasmarha-tenyésztése a századfordulótól 1945-ig. In: A Völgység két évszázada. Szerk. Szita László, Szőts Zoltán. Bonyhád, 1991.217-224.; Illés Ferenc: Adalékok a mezőgazdasági termelés történetéhez Tolna megyében. = Tanulmányok Tolna Megye Történetéből, 10. Szekszárd, 1983. 407-461.; Harmadik katonai felmérés 1872-1884, Zone 19-20. Kd.XIX. 13 Az 1920. évi népszámlálás. I. Budapest, 1923.41. és 262.; Az 1930. évi népszámlálás. I. Budapest, 1932.113. és 23. 14 „A környéken a legegykésebb gyülekezet Kalaznó volt" Budapest, Magyarországi Evangélikus Egyház Levéltára, TBS 121/c. A kalaznói evangélikus gyülekezet története 1900-1950. 1. Erre vonatkozóan ld. még: Kogutowitz Károly: Dunántúl és Kisalföld írásban és képben. II. Szeged, 1936. 156. 15 Az 1941. évi népszámláláskor a kalaznóiak 95%a- vallotta magát német nemzetiségűnek. Ld. Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok. Budapest, 1947.637. 16 A németség kitelepítésére és a bukovinai székelyek letelepítésére vonatkozó fontosabb irodalom: Komanovics József: A hazai németség helyzetét szabályozó rendelkezések és ezek végrehajtása a felszabadulást követő években 1945-1950. = Baranyai Helytörténetírás, 1978. Pécs, 1979. Bodor György: A székely honfoglalás 1945-ben = Forrás, 7, 1975, 3. 70-83. és 4. 59-68.; Zielbauer György: Együttélés és asszimiláció az őslakos németség, a bukovinai székelyekés a felvidéki magyarok között (1945-1980). In: A Dunántúl településtörténete. VIII. Szerk. Somfai László. Pécs, 1990.123-134.; Földi István: Mádéfalvától a Dunántúlig. Szekszárd, 1987.
