Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Bodó Balázs: A pécsváradi kolostor I. István korában

A szentélypadló alatt először 1971-ben kerültek elő azok a falmaradványok, amelyeket egy korábbi szentély záródásaként azonosíthatunk. Sajnos a tárgyévi ásatási napló hiányzik, így erről csak a rajzdokumentációból tudunk, valamint a Régészeti Füzetek szűkszavú leírásából.

36 Később 1983-ban érintette újra ezt a részt a feltárás. Felmerült a maradványok diadalívként való értelmezése is.

37 Ez azonban aligha képzelhető el. A falmaradványok a későbbi, rövidebb szentélyhez aligha tartozhattak, hiszen annak padlószintje teljesen eltakarja őket. A korábbi poligonális szentélyhez szintén nem köthető, hiszen annak tervezett padlószintjéből az északi falmaradvány nyugat felé beforduló vége kilóg. Már az is ez ellen szól, hogy diadalív esetén semmi szükség az említett beforduló alapozásra, amely egyébként a déli oldalon is megfigyelhető volt. További súlyos érv, hogy a templomnak megvan a diadalíve, legalábbis nehezen lehetne másként értelmezni a szentélylépcső északi végénél levő faltömböt. Azt, hogy eredetileg is itt lehetett a hajó válla, és ezzel együtt nyilván a diadalív is, mutatja a déli oldalon a poligonális szentélybővítmény déli falának éppen itt található nyugati falvégződése, amely bizonyosan ahhoz támaszkodott. Amint láttuk az említett falak funkciója aligha lehet kérdéses. Annál nagyobb gondot okoz datálásuk. Kozák Károly a templomot a 13. századra keltezte.

38 Amennyire a kőfaragványok alapján megítélhető, a 13. században a kerengő kiépítése folyt. Templomépítéssel összefüggésbe hozható kőfaragványokat nem ismerünk, bár ez nem igazán tudományos érv, mégis furcsa lenne, hogy a gazdag apátság ilyen viszonylag egyszerű templomot építtetne magának akkor, amikor nála kisebb birtokosok is sorra építik a többhajós, gazdagon díszített monostoraikat. Miután a szóban forgó maradványok jelenlegi ismereteink szerint a legkorábbi jelenségek a templom területén, jogosan merül fel a lehetőség, miszerint ezek lehetnek a legkorábbi, 11. századi kolostortemplom maradványai. Elképzelhető ugyan, hogy a templom alatt rejtőzhetnek ennél korábbi maradványok is, de ennek a lehetősége nagyon csekély.

39 Feltételezhető az is, hogy a legkorábbi templom faszerkezetű volt, de ez az apátság gazdagságát ismerve nem tűnik valószínűnek.

40 A korai szentély utóéletére a későbbi szentélybővítések alaprajzi anomáliáiból lehet visszakövetkeztetni. A kolostortemplom szentélyének ma két átalakításáról tudunk. Mindkettő támpillérekkel tagolt poligonális záródású. Közülük az egyik 7,5 méterrel hosszabb. Az ásatok szerint, szokatlan módon, ez a hosszabb szentély lenne a korábbi. Erre annak alacsonyabb padlószintje utal.

41 További bizonyítékot az alaprajzi eltérések vizsgálata szolgáltathat.