Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Nagy Veronika: Hic vivunt vita functi multique loquuntur. Történeti falképek Zalaapátiban, a bencés rendház könyvtártermében

4. kép. „Némán mint testesült fájdalom állott Lina minden könny és sóhajtás nélkül." Falkép a könyvtárterem keleti falán gerjedt szívében". Most már együtt veszik útjukat a Dunántúl, a remélt szabadság felé. Útközben a felégetett, kifosztott Dobozvárának, Dobozy születési helyének látványa, sötét jövő képét festi eléjük. Nemsokára a törökök beérik a menekülőket. Szabadság, boldog jövő helyett „a végzet mást rendelt. Mert a kétszeri terhet a ló nem bírhatván, megszakadt és Dobozi lábánál kiadá páráját [...] Némán mint testesült fájdalom állott Una minden könny és sóhajtás nélkül; csak a lélek munkálkodott és nagy feltétellel vetekedni látszott; végre magát férje lábához veti - és erős szavakkal a halálért kérte. Én is magyar vagyok és irtózom a rabságtól, adj te nékem halált, kezedből édes lesz, ölj meg mielőtt szégyen és kétségbeesés talál." A szörnyű kéréstől visszahőkölő Dobozyt a pogányok mohó tekintete ébreszti: „új erőt kap és kardját kirántván, Lina mellébe döfé: Halj meg mint szabad jó lélek, nemsokára én is követlek!"

23 Kisfaludy Károly három rajzot készített a történethez. Az Aurorában megjelent ábrázolás kivételével a másik két rajznak azonban nyoma veszett. A zalaapáti bencés rendház könyvtártermének falát díszítő rajzok közül három kapcsolható a Dobozy-történethez, egyikük a nagy karriert befutott ábrázolás a menekülő házaspárral, mely részleteit tekintve is megegyezik az Aurorában megjelent metszettel. Feltehető, hogy a másik két ábrázolás szintén Kisfaludy Károly mára elveszett rajzai nyomán született. Az egyiken Dobozy Mihály 5. kép. „Taszítsd kardodat a szívbe, még oly híven szeretett; nékem nincs erőm magamat megölni; te mint férfi, oh légy irgalmas!" Falkép a könyvtárterem északi falán