Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)
Nagy Veronika: Hic vivunt vita functi multique loquuntur. Történeti falképek Zalaapátiban, a bencés rendház könyvtártermében
A 19. század első évtizedeiben fontos szerepet kapott a nők szellemi egyenrangúságának kérdése. Az 1820-as években a sajtó hasábjain élénk vita folyt a nők politikai, művelődési lehetőségeiről. 21 Művészeti téren ide tartozott a jelesebb magyar nők érdemeinek bemutatása, hazafiasságuk, hősiességük példaként állítása. Az egyik első kísérlet erre Horváth István 1812-1815 között kiadott Magyar Dámák Kalendáriomja volt, mely a magyar nők hazafiasságra buzdítását elsősorban szigorú szempontok szerint válogatott szépirodalmi művek közlésével igyekezett elérni. A korhangulatra általánosan jellemző volt a nők megszólítására való törekvés. Széchényi a Hitel-t ugyancsak „honunk szebblelkű lányainak" ajánlja. Az 1822-ben megjelent Aurora Dobozy Mihály és hitvesét ábrázoló rézmetszete Kisfaludy Sándor regéjének illusztrációja volt. (3. kép) Kisfaludy Károly is kísérletezett a téma versbe szedésével, nem ismert, hogy szerkesztői szerénység, vagy éles szemű önkritika tartotta vissza attól, hogy saját művét közölje. Kisfaludy korai, befejezetlenül maradt írásai közt több, különböző műfajú Dobozy-feldolgozás is fennmaradt. Bánóczi József Kisfaludy egyik első monográfusa a Zsengék és töredékek közt közli az általa Dobozynak címzett epikus művet. 22 Mindenesetre a történet régóta foglalkoztatta Kisfaludyt, képi megfogalmazását nem engedte át másnak, de a megfelelő megjelenés miatt a kompozíció átrajzolását és metszését neves bécsi mesterekre, Martin Schärmerre és Johann Blaschkere bízta. A történetben szereplő Dobozy Mihály a mohácsi csatából „életét megunva nyargal Buda felé [...] komor lélekkel Zápolyához sietve, hogy ott hazájának újra szolgáljon", amikor hirtelen felesége jut eszébe „s az élet öröme újra fel3. kép. Dobozy Mihály és hitvese. Illusztráció Kisfaludy Sándor 1822-ben az Aurora című irodalmi almanachban megjelent regéjéhez. A metszetet Kisfaludy Károly rajza nyomán Martin Schärmer és Johann Blaschke készítette
