Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Nagy Veronika: Hic vivunt vita functi multique loquuntur. Történeti falképek Zalaapátiban, a bencés rendház könyvtártermében

2. kép. A török sereg elől menekülő pár. Falkép a könyvtárterem nyugati falán folyamán nagy népszerűségre tett szert. A képen az üldöző török sereg elől lovon menekülő pár látható. (2. kép) A lovon hátul ülő nő összekulcsolt kézzel kapaszkodik férjébe, haja és ruhája kibomolva fodrozódik utánuk. A távolban, a ló lábainál a porfelhőből feltűnik az üldöző török csapat. Az ábrázolás Dobozy Mihály és feleségének történeteként vált népszerűvé. A történet Istvánffy Miklós nyomán vált általánosan ismertté. Német nyelvű változata a Josef von Hormayr-féle bécsi Archiv Miscellen rovatának cikkei közt is megjelent.

10 Az ábrázolás egyik közvetlen forrása Budai Ferenc históriája lehetett.

11 A történet népszerűsége minden bizonnyal drámaiságában rejlett. A török sereg elől reménytelenül menekülő, az életért hiába küzdő házaspár egymáshoz és a hazához való hűségének példája volt. A történet képi megfogalmazása Kisfaludy Károly nyomán terjedt el, aki bátyjának Kisfaludy Sándornak Dobozy Mihály és hitvese című regéjéhez készített három rajzot. A rege és egy a rajzok közül 1822-ben jelent meg a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurora című szépirodalmi almanachban. Kisfaludy Károly sokoldalú tehetségként kora gyermekkorától kezdve festészettel és szépirodalmi tevékenységgel is próbálkozott. Miután a győri bencés gimnáziumot elhagyta katonának állt. 1808-1809-ben a 32-es gyalogezreddel hosszasan állomásoztak a Dunántúlon. Teréz nővérének, aki a szülésbe belehalt anyja helyett az édesanyát jelentette számára, egymás után írja erről a vidékről leveleit, melyekben a katonaság nyűgét panaszolja: szabad művészéletre vágyik, feszíti, türelmetlenné teszi az ekkor még céltalan tehetség. Önéletrajzi levelében olvashatjuk életének erről a szakaszáról: „A festés művészete, melyet zsenge ifjúságom óta különösen kedveltem, tűnt a legjobb szernek - gyönyörűséggel láttam önmagamat szabadon a világban kóborolni, s a halhatatlanság nimbuszát homlokomon ragyogni (a lélek együgyűsége, gondolom most); ekképp váltak isteneimmé Raffaello és Rubens."

12 A hosszú dunántúli állomásozás alatt jobbára szépírói, festői tehetségét próbálgatta. Ismert, hogy 1809-ben a