Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

Velladics Márta: A Templomi Felszerelések Letéti Hivatala (1782-1787 - 1802-1824)

visszaállítását. A tranzakciók addig nem tapasztalt ütemben folytatódtak. A Helytartótanács, pontosabban a Letéti Hivatal már az uralkodói döntést megelőzően, 1791 szeptemberében levelet intézett a püspökökhöz, melyben a lelkészségrendezés során az egyházmegyéjükben létrehozott új plébániák szükségleteinek összeírására szólította fel őket. Az országos hivatal a körlevélhez nyomtatott, három oldalas, az igényelhető tárgyak típusát és mennyiségét tartalmazó jegyzéket is mellékelt.

29 Feltételezésem szerint a Helytartótanács célja - az új egyházak felszerelése mellett - az 1789. január 8-án kiadott rendelet értelmében a helyben őrzött, illetve a bezárt kolostorokban még elfekvő, kisebb értékű tárgyak szétosztása, valamint a budai depositorium kiürítése, felszámolása volt. 1791 októberében és novemberében megérkeztek a válaszok,

30 melyek alapján Cserny és Brestyanszky 1792-1793-ban 16.347 FI 34 Xr értékben

31 adott át - feltehetőleg ellenszolgáltatás nélkül - tárgyakat a püspököknek.

32 Ennek igazolásaként a plébánosok 1793-1795 között eljuttatták átvételi elismervényeiket a Letéti Hivatalnak.

33 Egy 1794-ben készült összeírás szerint 428, számításaim szerint 522 templom, illetve kápolna részesült akár a Letéti Hivatalban, akár a bezárt rendházakban őrzött felszerelési tárgyakból ebben az időszakban.

34 1795 után a lerakat forgalma - érthető módon - jelentősen csökkent. A hivatal 1802-ben szűnt meg,

35 de iratokat 1824-ig találni az Egyházi Gazdasági Osztály anyagában. A lerakat munkája, valamint a beszállított tárgyak további sorsa Számtalan rendelet, leirat, instrukció, jegyzőkönyv készült, maradt fenn a tárgyak leltározásával, kezelésével, raktározásával, szállításával, becslésével és szétosztásával kapcsolatban. Az alábbiakban ezekből válogatva szeretném röviden bemutatni a lerakat munkáját.

36 A helyszínen tevékenykedő biztosok a kijelölt darabokat megfelelően összeválogatva és összerakva becsomagolták, majd a ládákat - mindegyiket külön-külön - postai cédulával, feladóvevénnyel látták el. A szállítmányhoz két leltárt, tételes jegyzéket mellékeltek, az egyiket aláírva, a másikat aláírás nélkül. A hitelesített listával a komisszáriusok igazolták a küldemény tartalmát. A másik példányt, miután a jegyzéket a ládákban lévő darabokkal összevetette, a központi raktár kurátora írta alá, majd visszaküldte a feladónak.

37