Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)

B. Benkhard Lilla - Mentényi Klára: A Kőszeg Rájnis utca 3. számú lakóház kutatása

lakóház a mai utcai szoba (1) és a mögötte lévő helyiség (2) területét foglalta magába. Az agyagos habarcsba rakott vegyes falazatú házat a szomszédos Rájnis utca 5. számú, ekkor már álló késő középkori épület falához - önálló határoló fal nélkül - támasztották hozzá. Törtkő falazó anyaga jól láthatóan elkülönül a mi házunk anyagától.

14 Ebből a korai házból igen kevés maradt meg, mindössze a 2. helyiség nyugati, udvarra néző végfala (legépebben), egy-egy szakaszon a kapualj felé eső déli fal illetve ennek még egy kis darabon megfigyelhető, keleti folytatása. Többek között ez utóbbiból következtetünk biztosan arra, hogy az utca felé is volt még egy helyiség, amelyet később - egyelőre ismeretlen okból - téglából teljesen újjáépítettek. Azt, hogy a két helyiség közötti osztófal pontosan hol húzódott, régészeti feltárás nélkül megállapítani nem tudjuk. Úgyszintén nem ismerjük ennek az első utcai helyiségnek a belső padlószintjét, annak pontos mélységét és anyagát. A kapualj keleti felében - már a kivitelezés közben - a szigeteléshez felbontott csekély szélességű területen, az utcai szoba téglafalán, a kapualj korábbi padlószintjétől -50 cm-ig elsimított vakolatot és meszelést figyelhettünk meg, amelyek már közelebb visznek az egykori szintek megállapításához. A vakolt felülethez -46 cm-től 20 cm vastagságban égett vörös és fekete réteg, egy tűzvész nyoma csatlakozik. Érdekes, hogy-60/66 cm-en viszont a téglafal alatt egy az utca (kelet) felé szélesebb (kb. 10 cm-es), nyugat felé azonban elfogyó, vegyes anyagból álló kiugrást találtunk, s lehetséges, hogy ez a később alapozásként felhasznált korábbi, visszabontott fallal azonos. Sajnos itt sem volt mód további vizsgálódásra, így régészeti feltárás nélkül biztosan ez a kérdés sem dönthető el. Ugyanakkor igen figyelemre méltó a kapualj északi vegyes falazatában annak az in situ pince bevilágító ablaknak a keleti kávája, amelynek helyzete, magassága a mai szinteket figyelembe véve nem értelmezhető. Ellenben ha a korábbi, mélyebb szinteket nézzük - mint már említettük, ezeket pontosan nem ismerjük - az ablak nem lakószobába, hanem akár egy mélyebb szintű pincébe, talán présházba is nyílhatott. Ezért valószínű, hogy az utcára merőleges állású, kicsiny épület kétszintes volt, ahol az alsó szint két részből, egy az utcáról nyíló és néhány lépcsőfokkal lejjebb lévő présházból és egy mögötte még mélyebben lévő pincéből állt. A hátsó mélyebb pince járószintjét a 2. helyiségben a mai szinttől -95-100 cm-en találtuk meg. A rajta húzódó égésréteg tanúsága szerint ez a ház is tűzvészben pusztult el. Mivel a pince famennyezetes volt, ezért leégett és beomlott. A hátsó, udvari homlokzatra nyíló kisméretű, enyhén szegmensíves ablak a korábban is itt meglévő szellőző ablak helyére került. A kapualj felé néző falban ekkor még nem volt nyílás, a fő