Détshy Mihály nyolcvanadik születésnapjára tanulmányok (Művészettörténet - műemlékvédelem 11. Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 2002)

Koppány Tibor: Détshy Mihály nyolcvan éves

Détshy Mihály nyolcvan éves A meg-megújuló magyar műemlékvédelemnek egyik hőskora volt az az 1957-től kezdődő időszak, amelyben szervezetét hivatalosan Országos Műemléki Felügyelő­ségnek nevezték. A viszonylag kis létszámú hivatal, meglehetősen kis összegek bir­tokában, ugyanis országosan számos és jelentős műemléket tárt fel, konzervált és állított helyre, a legtöbb esetben kiemelt, nemzetközileg is elismert módon. Ered­ményeiben nag)' része volt annak a lelkes és akkor még fiatal szakemberekből - ré­gészekből, művészettörténészekből, építészekből és restaurátorokból - álló együt­tesnek, amelynek Détshy Mihály alapító tagja és évtizedeken át résztvevője volt. Az 1922-ben született ünnepelt - mindannyiunk tisztelt barátja, a műemlékek iránti elkötelezettségben nemcsak kollégája, hanem nálunk valamivel idősebbként és tapasztaltabbként válogatás nélküli tanácsadója és segítője - eredetileg nem er­re a szakmára készült. Gimnáziumi érettségije után, 1941-ben az akkor még a 17. századi alapító Pázmány Péter nevét viselő Tudományegyetemen görög - latin szakra jelentkezett. Ott szívta magába Huszti Józseftől, Kerényi Károlytól, Morav­csik Gyulától az ókori nyelvek, a klasszikafilológia szeretetét olyan eredményesen, hogy az Officina Kiadó már 1945-ben kiadta Longosz: Daphnisz és Chloé című művének általa készített magyar fordítását. Sikere olyan nagy volt, hogy a könyv 1995-ig számtalan újabb és újabb kiadást ért meg. A klasszikus szerzők fordítását akkor is folytatta, amikor 1945-ben a József nádorról elnevezett Műegyetem épí­tészmérnöki karára iratkozott be. 1948-ban ott szerzett újabb diplomát. Műegyete­mi tanulmányai során a Bölcsészettudományi Karhoz hasonlóan az akkori építész­kar nagy öregjeit hallgatta. Építészettörténeti ismereteit R ados Jenő, Friedrich Ló­ránt, Kocsis Iván előadásai nyomán nyerte. Ennek köszönhető, hogy Szentkirályi Zoltán műegyetemi tanárral közösen készített, két kötetes és átfogó építészettörté­neti tankönyve 1956 óta oly sok kiadást ért meg, s az ma már a szakmával foglal­kozók szinte nélkülözhetetlen kézikönyve. A két, látszólag egymásnak ellentmondó témájú, a szakmai gyakorlatban azon­ban egymást szervesen kiegészítő diploma megszerzése mellett életét végigkíséri a zene szeretete, zongorázni és csellózni tanult. Építészmérnöki diplomája megszerzése után évekig az építőiparban, észak-ma­gyarországi vállalatoknál dolgozott. Munkahelyeit az ottani feladatok elvégzése mellett az ország északi felén található műemlékek megismerésére is felhasználta. 1953-ban került az Építésügyi Minisztérium Oktatási Osztályára, ahol az országban több helyen működött technikumok szakmai felügyeletét látta el. 1956 tavaszától a Budai Várgondnokságon foglalkozott először hivatalosan is műemlékvédelem­mel. 1957 elején ottani munkakörével került át az akkor megalakult Országos Mű­emléki Felügyelőségre és vette át az általa jól ismert, egyesített Borsod-Abaúj-

Next

/
Thumbnails
Contents